15.rész

Idegesítő arra ébredni, és lemenni a nappaliba úgy, hogy Perrie folyton ott legyeskedik. Minden reggel beállít. Legszívesebben a saját lábammal rúgnám ki a házból, egyenesen a Holdra. A nyávogós hangján amikor megszólal, agyhalált kapok. "Gyertek, készítettem reggelit" 
Jó, nem minden reggel, de sokszor készítettem a fiúknak reggelit, de ezt a szerepet már más tölti be. Komolyan nem kéne neki a bandájával lennie? Más dolga sincs, csak hogy itt legyen, és zavarja az életünket.  
Zaynnel azóta se igazán beszélek, Harry egyszer-kétszer próbált rávenni, hogy beszéljük meg, de ennek a vége mindig egy hangos ajtó csapás lett. Így lassan feladta. 

*Kora délután*

A nappaliba tévéztünk, mindenki lent volt. És ebbe Perrie is beletartozik.... Az említett személy és Zayn ott nyáladoztak előttünk. Most komolyan ne tapsoljak esetleg? Vagy egy fotót ne készítsek? 
-Ró, ne nézd már olyan nagy undorral őket, elég feltünő!-súgta a fülembe Harry.
-Nem nézem sehogy se őket. Csak elbambultam.-Próbáltam elsimítani az előző tettemet, de tudtam, túl jól ismert, hogy elhiggye, ezt az átlátszó mesét.
-Gyere mutatok valamit!- húzott magával a szobánk felé. Nem tudtam mit szeretett volna. Beérve a szobába, kulcsra zárta az ajtót. Majd felém fordult, és ördögi vigyorral közelített, majd lágyan megcsókolt. Óvatosan ledöntött az ágyra, és a csókunk egyre hevesebbé vált, a végén szinte csókcsatát vívtunk. 
-Várj, mindenki itt van.-toltam el magamtól. 
-Ugyan már, még azt se vették észre, hogy feljöttünk.-tovább folytatta a csókok hintését a számra, majd áttért a nyakamra, és felsőm gombjait kezdte el kigombolni. Elpirultam. Túl könnyen tudtam zavarba jönni. Ha már rólam volt szó, pirultam. 
-De Harry!- szakítottam ismét félbe
-Nem szeretnéd? Jaj tudtam. Bocsi, én nem szerettem volna erőltetni. 
-De, csak, hát, még, tudod, ő
-Cshhhhhh-egyből tudta miről van szó- óvatos leszek, és szólj ha bármi van!
....Gyönyörű délutánt töltöttünk el. Harry mellkasára dőlve aludtunk el. 
7 körül a telefonom csörgésére ébredtünk fel mindketten, válaszunk egy-egy morgás volt. 
-Szia, mondd!-kérdeztem kómás hangon, miközbe Harry a fejét a párnába fúrta. 
-Aludtál, jaj bocsi, nem akartalak felébreszteni. Azt szerettem volna csak kérdezni, hogy nincs-e kedved sétálni. Már hiányzol nagyon.-mondta Hanna a vonal túlsó végéről.
-Nekem is. És mehetünk, csak elkészülök!
-1 óra múlva előtted?-kérdezte
-Rendben, puszi!- nyomtam ki, meg sem várva a választ.
Lassan erőt vettem magamon, hogy kimászok az ágyból, de két kéz visszarántott, és átölelt.
-Hova mész. Maradj itt, kérlek!- nézett már szinte kiskutya szemekkel. 
-Hannával sétálunk, de így nehezen. Öltöznöm kell. Engedj el!
-Nem! Itt maradsz!
-De! Harry megyek-Másztam  ki a karjai közül.
Nagyon jó volt ez a délután. Imádlak!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is nagyon! De most tényleg megyek. Este jövök.-kacsintottam rá, és elmentem készülődni. Csak azon kaptam magam, hogy csöngettek.
-Basszus már 8 óra. Majd jövök. Sziasztok.-kiabáltam be a nappaliba és már mentem is.

-Sziaaaaaaa-ugrottam a barátnőm nyakába a kapunk előtt. 
Annyira hiányzott már. Rég beszélgettünk ennyit és ilyen jót. Rengeteget sétáltunk. Átbeszéltünk mindent a költözéstől egészen Perrie-ig. A telefonom csörgött. Harry neve volt a kijelzőn. 
-Szia, mi újság? 
-Szia drága. Mi lenne ha ma Hannáéknál aludnál. Gondolom rég beszéltetek, biztos jó lenne. Elvinném a ruhád. Hol vagy most? 
-Most megkérsz, hogy aludjak ott? Mi van a háttérbe Harry? Mi ez a nagy nevetés? 
-Semmi, csak Niallre rájött az 5 perc. 
-Harry! Az igazat!-emeltem fel a hangomat.
-Csak nem lenne túl jó ötlet ma hazajönnöd. 
-Miért? Mondd már el! Ne idegesíts fel. Mi történt?
-Hát tudod, ő, ne húzd fel magad, de....

14.rész

*Otthon*

-Nagyon szeretlek. Hihetetlen, hogy vagy nekem. Ez a ház fenomenális lesz, már alig várom, hogy beköltözhessünk, hamar elfog szállni veled ez az idő. Elmondhatatlan... Nem folytathattam, mert a beszédem, egy csókba folytatta Harry. Egy érezlmekkel teli csókba.
Az ölében ültem, homlokunk összeért, és csak bámultunk egymás szemébe, az időről megfeledkezve.
-Elmondhatatlan mit érzek ha veled vagyok. Ilyenkor mint a filmbe, 3 méterrel a felhők fölött tudom be magamat.
-Én nem így érzem, bocsi...-csodálkozva néztem rá- Én veled 10 méternél is fentebb érzem magamat, akár csak a mennyországban az angyalok közt.-mondta érzelgősen, majd egy kis szünetet hagyva folytatta.- Bárcsak mindig így maradna mindig. Ne kéne soha elmenni innen. Ne lennének kötelességek, csak te és én. Nem számítana más, csak mi. Milyen jó lenne megállítani az időt. Sőt vissza menni az időbe, és újraélni azt a sok csodás pillanatot, csak hogy soha nem felejtsük el.

*kopogtak*

-Ééééééééééés eddig tartott a nyugalom! Igen?-sértődötten kérdeztem a megzavarónkat.
-Gyertek le, beszeretnék mutatni valakit.-Zayn nyitott ajtót.
Egymásra néztünk Harryvel, kíváncsi tekintettel, így erőt vettünk magunkon, túl téve magunkat lassan azon, hogy sosem lesz egy kis nyugalmunk, és a nappali felé vettük  az irányt. Valahol volt egy érzésem, hogy nem vagyok kíváncsi kit szeretne bemutatni, de a másik oldalam azért nagyon is kíváncsi volt.
A látványtól köpni, nyelni nem tudtam. Csak bámultam a velem szemben álló lányra. Az ő arca is szintén, mint az enyém, óriási meglepődöttséget tükrözött. Mi a fenét keres itt? Nem tudom, hogy mennyi ideig bámulhattam, de elég feltűnő lehetett.
-Bemutatom a barátnőmet! Perrie Edwards!
Az eddig a kezembe tartott telefonom, kihullott a kezemből, és a tekintetem már szikrákat szórhatott. Vagyis a körülöttem állók arckifejezéséből ez jött le.
-Rózi, minden rendben?
-Igen, persze. Csak kicsúszott a kezemből.
-Beszélhetnénk?-átlátott rajtam. Túl jól ismert ahhoz, hogy ezt elhiggye.
-Most nem jó, fel kell mennem..lehúzni a redőnyöket.-indultam el a szoba irányába, lesújtott tekintettel, de Zayn visszahúzott.
-Gyere!- Ráncigált el a szobájáig. Majd beérve becsukta, az ajtót.
-Mi a baj Rózi. Perrie rendes lány, és szeretem.
-Semmi bajom nem volt.
-Igen, persze. Én is pont ezt láttam.
-Én csak..á semmi, hagyjuk.
-Nem, ne hagyjuk!
-Úgy se hinnéd el! Elvakít a "szerelem". Talán majd rájössz, hogy kivel vagy.-indultam az ajtó felé.
-Csak nem szeretnéd, hogy legyen valakim. Talán félsz hogy elveszítessz. Ez a bajod igaz?
-Mi? Ezt most komolyan gondoltad? Ha szerinted ez a bajom, akkor nagyon tévedsz.-nyitottam ki az ajtót, és rohantam egy nyugalmas helyre. Terasz
-Rózi várj! Én nem így gondoltam.
-Á tényleg? Pedig nagyon úgy tűtnt. Szerinted pont én nem szeretném, hogy legyen barátnőd. Hidd el, én szeretném a legjobban, hogy boldog légy. De úgy tűnik te más hogy látod ezt az egészet.
Könnyeim patakogba folytak. Csak Rohantam kersztül a házon, a boldogan mosolygó srácok mellett, egyenesen a teraszra. Igyekeztem a fiúk elől elrejteni a könnyes arcom, hátha nem veszik észre. A hintaszéket láttam most a legjobbnak. Csak ültem, sírtam, és gondolkodtam. Miért? Miért pont ő? Szeretném, hogy boldog legyen, így hallgatok. Talán ő lesz neki az igazi. Talán már megváltozott... 
-Leülhetek?-jött ki Harry egy pókróccal a kezében. Nyár volt, egy hűvösebb nyári este. A többi naphoz képest, jelentősen lehűlt.
-Rá néztem, mire észre vette az arcomat.
-Jézusom, Rózi, mi a baj?- ölelt át szorosan, a plédet pedig rám terítette.
-Csak az a fránya allergia.
-Nem is vagy allergiás! Meséld el kérlek!
-Tudod régen már meséltem arról, hogy az új suliba piszkáltak.
-Igen, emlékszem! És most annak mi köze van, hogy sírsz?
-Perrie!
-Perrie? Úgy érted Perrie..
-Igen úgy! Folyton piszkált, hogy én vagyok az új, fogszabályzós lány. Bármi sikert értem el, annál jobban gyűlölt. Nem bírta, ha más is jó volt bármiben is. Ő akart lenni az egyetlen, aki "nyer". Hannával is össze akart haragítani.. de ez már régen volt. Most beszélek először erről, bárkinek is.
-És elmondtad Zaynnek?
-Nem!
-De ezt el kell mondanod..
-Nem Harry. Nem! Semmiképpen. Most boldognak tűnik, olyan rég volt már szerelmes. Nem látod, napok óta elmegy, miközben azt mondja sétál... Talán már megváltozott Perrie, kitudja. Nem szeretném tönkre tenni a boldogságát.
-Én elfogadom, és támogatlak, de rossz így látni.
Odabújtam hozzá, és csak ültünk a hintaszékbe, egyetlen szó nélkül. Mindketten a saját gondolatainkba merülve.

13.rész

-Jézusom, mikor akarunk visszafordulni, már vagy 1 órája megyünk! El fogunk tévedni, és megesznek a medvék.
-Rózi, 10 perce sétálunk, kb 3 utcára a házunktól!
-Igen de fél 9 van. Nem soká sötétedik. Már hallom a medvéket.
-Hülyeeeeee.... nézd ott van Harry!- mutatott a túloldalon sétáló Harryre.
Átsétált hozzánk, majd készült megölelni, de úgy gondoltam eljátszom a sértődöttet.
-Harry Styles, hol a fenébe voltál, egész nap elérhetetlen vagy, és csak annyit írsz, hogy élsz.
Teljesen ledöbbent, nem erre számított.
-Bocsánat, én csak...
-Nincs bocsánat! Jogom van midnenről...-itt nem bírtam tovább, és elröhögtem magam. Nekem az ilyen sose megy. Harry és megkönnyebbült, és átöltelt egy csók kíséretében.
-Ő nekem most dolgom van, majd jövök, sziasztok! - ezzel Zayn el is sietett valamerre, bár elég furán viselkedett.
-Na gyere, menjünk haza.-húzott maga mellé Harry, majd kézen fogva elindultunk.
-Harry, nem szeretnék kötekedni, de nem erre lakunk...
-De erre megyünk.
-Jó, de ez akkor is teljesen más irányba van.
-Nembaj, gyere már. Egy kis kerülővel megyünk.
Körülbelül 20 perc séta után, egy csendesebb utcán jártunk. Harry hirtelen megállt, majd a mellettünk lévő házra pillantott.
-Tetszik ez a ház nem? Mert nekem nagyon.
-Igen, gyönyörű!-csodáltam meg a házat, majd Harryre pillantottam.
-De nálad nem gyönyörűbb!-csókolt meg
-Valami baj lehet a látásoddal!
-Nekem ugyan nem.
-Ismerem az embert aki itt lakik, gyere nézzük meg bentről is.-húzott a csengőhöz-de ő most nincs itthon, nyaraláson van, és megkért, hogy etessük meg a macskáját, és ellenőrizzük a riasztót.
-Pont téged kért meg? A közelében lévő legelfoglaltabb személyt? Ki lakik itt?
-Á nem ismered, de gyere menjünk be!-nyitotta ki az ajtót.
-Figyelj én kimegyek a kertbe megnézni, hogy minden rendben van-e, addig te nézz szét a nappaliba. - adta ki az utasítást Harry.
Felkapcsoltam a villanyt, és megpillantottam a gyönyörű nappalit. Nagyon harmónikusan volt berendezve, az itt lakó embernek, olyan lehet az ízlése, mint nekünk.
Ahogy körbejártam a szobát, megpillantottam egy kis dobozkát, mellette egy lapot, amin az én nevem állt. Hezitáltam, hogy megnézzem-e..kitudja, lehet hogy másik Rózi, bár ez nem gyakori név, így amellett döntöttem, hogy megnézem.
Széthajtottam a lapocskát, majd olvasni kezdtem.
"Lassan betöltöm a 18-at, te pedig a 17-et. Már régóta tervezem ezt a házat. Hogy ha már nagykorúak leszünk, itt éljünk. Mert szeretlek. És veled szeretnék együtt lenni örökre. Amióta megláttalak. Más voltál mint a többiek. Valami megfogott benned. És ne nevess ki, de olyan volt, mint ha már régóta ismernélek. Remélem, hogy te is benne leszel, hogy hamarosan itt éljünk. Szeretlek!"
A dobozkához nyúltam, amiről lehámoztam a csomagolást, és szétszedtem. Egy kulcs volt benne. A ház kulcsa. És Úristen fánkos. Hogy lehet ennyire édes?:) -gördült ki egy könnycsepp a szememből. Annyira szeretem!

12.rész

Most szomorúbb részt képzeltem el, de semmi kedvem olyanról írni, így most boldogság lesz! És nem sok részes lesz a blog, mert nagyon nincs ötletem. Inkább most már a happy end felé közelítünk, vagy mégse happy end?



*5 hónappal később


Harry vedd már fel azt az Istenverte telefont! - hívtam már vagy ezredjére, de nem veszi fel, a srácok pedig semmit sem tudnak róla, vagyis inkább mintha titkolóznának. Úgy döntöttem írok még neki egy utolsó sms-t!
"Legalább valami életjelet adj magadról, hogy ne aggódjak.."
2 perc elteltével csipogott is a telefon, "élek, nyugi, nemsoká megyek. Szeretlek!"- nagy kő esett le a szívemről. Megbíztam benne. Tudtam, hogy semmi hülyeséget nem csinál. Úgy döntöttem unalmam elűzésére filmet nézek. Mindenki elment itthonról, kivéve Zaynt. Ő a szobájában alszik, így nem zargattam. A régi, kedvenc filmemre esett a választás, ezen nőttünk fel. Harry Potter számomra a megunhatatlan film. A nappalit besötítettem, és bekapcsoltam az első részt. Éppen a trollt keresték, mikor hirtelen valaki hátulról megrántott.
-Jézusom eszednél vagy?-kérdeztem felháborodottan, arcom pedig ijedtséget tükrözött, mert eléggé bele voltam merülve a filmbe. 
-Én is szeretlek hugi! Ó Harry Potter?! De rég néztük már együtt!- huppant be mellém a kanapéra. 
-Hát igen. Régen minden más volt. Amikor még apa is élt. Amikor együtt sétáltunk reggel az iskolába. Amikor rengeteg időt töltöttünk együtt. De tudom te most már "sztár vagy" az emberek szerint. De én még mindig ugyanazt a fiút látom benned. Azt nem mondom, hogy átlagos, mert az átlagosnál sokkal hülyébb vagy. Viszont ilyen testvért mint te, soha nem kaphat az ember. Mindent meg bírok veled beszélni, és bár vannak veszekedéseink, de hát kinél nincs. Éltünk át együtt fájdalmat is..apa halála. De túl kellett lépnünk rajta, nem állhat meg emiatt az élet... És azt hiszem csak úgy teljes az élet ha mindent átélünk, jót és rosszat is.
Zayn szeméből sikerült könnycseppeket kicsalnom.
-Tudd, hogy rám mindig, mindig számíthatsz! Na gyere ide!- húzott magához, és ölelt át, de ebbe az ölelésbe minden benne volt. Minden, amit egy testvér adhat. Ezután nem igazán figyeltünk a filmre, hanem beszélgettünk egy hosszasat, hogy mit is érzünk. Régen beszélgettünk ilyen dolgokról. De most volt idő. 
Észrevette, hogy nincs minden rendben..
-Minden rendben?-kérdezte sejtve, hogy valami nincs rendben..
-Igen..persze...minden...nem...!-nyögtem ki, nagy nehezen a nem össze függő szavakból álló mondatom.- Tudod, látom twitteren az utálkozó tweeteket, amik számban elvesznek a csodálkozók között, de mégis mindig azok tűnnek ki számomra. És a koncertek után is. Van olyan, hogy hallom, hogy rólam beszélnek, de ha arra nézek beáll a kínos csönd, de valaki pedig odaordítja azt, amit gondol. Sokszor próbáltam rájuk nem figyelni, de nem megy. És ezzel csak örömöt szerzek nekik. Tudják, hogy a lelkembe gázolnak. 
-Ezeket mindenképpen el kell engedned a füled mellett, mert látják, hogy rossz, és így még jobban bántani fognak. De ha nem figyelsz rájuk, egy idő után úgy is megunják. Csak azért mondják, mert irigykednek és tönkre akarnak tenni. Nekünk is át kellett küszködni magunkat ezen. Nem volt egyszerű. Hidd el, fele se igaz, amit rólad mondanak.
-Szerintem Harry nem sokára jön-nézett rá az órájára- addig sétáljunk egyet.
-Hé, te tudod hol van?-kérdeztem gyanakvóan
-Nem, nem. Csak már rég elment. Biztos nem soká jön.
-Aha, persze... na jó, menjünk, úgyis rég mozdultam ki. Csak gyors átöltözök, 5 perc.

visszatéréééééééééééééééééés

Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni, hogy nem írtam, de se időm, se energiám, se kedvem, se ötletem nem volt írni. De mivel tudom, hogy páran vagytok akik olvassátok ezt a szörnyűséget, így nem szeretném befejezetlenül hagyni. Nem lesz hosszú, de befejezem. (Fanni most örül a fejének)
Holnap megpróbálok részt, hozni, addig is midenkinek szép estét:)
Ja és láttátok az új fejlécet? Szerintem baromi jó. Kicsi változás, és visszatérés, feltöltődve!:) és megint leeváltottam a lány fényképet, de mostmár ez a végleges:) csak az előzőnek nem tudtam a nevét, és nem találtam róla több képet!

11. rész

Túl vagyok a vizsgáim egy részén, de még a szóbeli és a 2. kompetencia hátra van. Utána osztálykirándulás, szerenád, ballagás, táncgála, meg minden így egyszerre....Szóval egy rövid részt összehoztam nektek, de a következőt nem tudom mikorra bírom hozni..! Jó olvasást! Annyit kérhetnék, hogy aki olvassa, az írna egy kommentet, hogy tudjam kik olvassák és mi a véleményük! Köszöntem:)

Sajnálom, hogy elrontottam a szülinapodat. Pedig annyira vártam ezt a napot, hogy majd bulizunk a barátnőm 18. szülinapját ünnepelve.

- Jaj dehogy baj, a lényeg, hogy jól vagy, csak ez számít! Bulizni meg bármikor lehet!- próbált nyugtatni Hanna, miközben a nappaliba ültünk, miután a buliból, egy „pizsi parti” lett.

- De az nem ugyanolyan, ez egy különleges nap lett volna. Ma betöltötted a bűvös 18-at. Nem így kellett volna lennie. El kéne menned bulizni!

- Viccelsz? Nélküled sehova, és hidd el, nekem az a legfontosabb, hogy veled lehetek ezen a napon. Nem kell buli, ajándék, drága étterem, sok ember, a lényeg, hgy te itt vagy. Ezek mit sem érnek, egy barátnő nélkül, akire bármikor számíthatsz!- győzködött Hanna, mire a végére, mindkettőnk szeme sarkából kigördült egy könnycsepp.

- Imádlak, örökre!- öleltem meg szipogva a barátnőmet.

- Mi lenne ha lehívnánk a fiúkat és játszanánk valamit?-tette fel a kérdést Hanna, miután elengedtük egymást.

- Benne vagyok. Te szólj az a konyhába lévőknek, én felrobogok az emeletre.

- Harry!- nyitottam be kopogás nélkül az ajtón. - Nem jössz le a nappaliba? Játszunk valamit, ami gondolom a felelsz vagy mersz lesz.

-Ő egy pillanat, csak még egy utolsó…- nem bírta befejezni, mert lecsuktam a laptopját, és felkuncogtam. - Gonosz vagy ugye tudod?-lépett közelebb, miközbe a fejét rám szegezte.

- Tudom, de ezen nem birok változtatni!-néztem mélyen a zöld szemeibe, majd egy gyors csókot lehelt a számra.

Még átszóltam Zaynnak, majd mindannyian a nappaliba mentünk. Liamék már ott voltak.

- Mit játszunk?- kérdezte Niall, miközben chipset „falatozott”

- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Hanna

- Inkább felesz vagy felesz-et kérlek!- válaszolta rá Louis

- Nem ugyan az?- csatlakozott a beszélgetéshez Zayn is.

- Nem, mert nincs kedvem felállni a kanapéból, így inkább csak kérdezgessünk.

- Igaza van Louisnak!- csatlakozott hozzá Niall is.

- Istenem, milyen egy lusta bagázs, de legyen!- egyeztem bele.

-  Ki kezd?- szólalt meg Niall, már a kanapén ülve.

-  Én!- kiáltott fel Harry-Louis, mi a legcikibb történeted?

-  Nem hinném, hogy szeretnétek tudni, már látom a vigyorgós arcotokat….

- Na gyerünk, bökd ki!

- Na jó! Egyszer suliba (Már akkor is jó fenekem volt- jegyezte meg halkan) az ablakból bámultam kifelé, elmerülve a gondolataimba, a kezemet pedig az ablakpárkányban pihentettem. Egyszer csak valaki rácsapott a már említett testrészemre. Azt hittem megint valamelyik lány szórakozik, és ösztönösen elordítottam magamat, egy-két gyönyörű magyar szóval, majd megfordultam és lefagytam. A tanárom volt. Elkezdtem mentegetőzni, bocsánatot kérni, eléggé elszégyelltem magam, de hát jogos volt. Hogy gondolja, hogy az én féltett testrészemet ütögesse. Végül a tanár bocsánatot kért, én meg még jobban elszégyelltem magamat, még jó hogy utána mentem az X-factorba, és nem igazán találkoztam vele.

Mindenki dőlt a röhögéstől. Louis hátsója már akkor is vonzotta az embereket. A saját tanárát is. Niall a földön fetrengett, de már a többieket se sok választotta el.

10.rész

Tényleg nagyon rövid, de meghoztam!:)))

Lefagytam.  Azt kellett látnom, hogy a húgom nyakán egy kést tartottak. Nem tudtam a rendőrök mikor jönnek már. Csak álltam, remegtem, könnyimet tartottam vissza és reménykedtem…

                                                  Rózi szemszöge

  Egy hideg tárgyat éreztem a nyakamon, és a fiú erős szorítását.  Mozdulni se mertem, mondjuk nem is tudtam… Senki se szólt egy szót se. Nem tudtam mi történik. Nekem ez túl sok volt. Már csak a csodában bíztam. Hirtelen egy nagy lövés hallatszódott, amit egy másik követett. Iszonyatosan megijedtem. Majd aki eddig a kést szorította a nyakamhoz, a földre lökött, és éreztem, hogy ő is lebukik velem a talajra. 

  Gyenge voltam. Talán kicsit jó is lett volna vízszintesbe tudni magam, de nem ilyen körülmények között… Lépteket hallottam felém közeledni. Megijedtem, hogy megint a támadóm. Felsegített ülő helyzetbe, majd lehúzta az arcomról a kendőket. Zayn volt az. Elkezdtem zokogni, és a nyakába borultam.

-Ne sírj minden rendben van most már!- nyugtatgatott, nem sok sikerrel. Ő is tudta, hogy semmi sincs rendben. Bármi megtörténhetett volna.

Még mindig ölelgettem, amikor megláttam a közeledő rendőröket, nyomukba Hanna és a fiúk. Feltápászkodtam majd előbb Hannát öleltem meg, aki mondott pár biztató mondatot, majd átadott Harrynek.

-Jézusom, annyira megijesztettél! Ezek a szemetek, nagyon féltettelek!- ölelt át Harry, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd percekig csöndben álltunk.

-Elnézést uram, ők most meghaltak?- kérdeztem meg egy átlagos magasságú, bajuszos rendőrt.

-Nem, ez csak egy lövés, ami elkábította őket egy kis időre…- válaszolta a rendőr.

Biztonságba éreztem magam. De mégis éreztem, hogy ez mély nyom lesz a szívemben, amit lehetetlen elfelejteni. 

9.rész

Meghoztam a 9.részt!:) Lehet, hogy még ma megérkezik a folytatás, de nem igérem. Viszont a hétvégétől egészen csütörtökig nem garantálok részt, mert záróvizsga lesz, ami olyan mint a kisérettségi...:/ Örülnék pár megjegyzésnek, és iszonyatosan köszönöm a látogatókat, kommenteket!:)) 

Lassan újra életet leheltem szemeimbe viszont az időérzékem elveszett. Hunyorogtam egy kicsit, majd szinte már rendesen láttam. Egy sötét szobában voltam, egy székhez kötözve. Rájöttem mi is történt. Bevillantak a történések. A fejem lüktetett. A helyiség elég  elhagyatott volt, csak az alap dolgok foglaltak helyet: egy régi bőrhuzatos kanapé, egy Narnia feelingű ruhásszekrény, és egy pár könyvvel ellátott polc. Az ablak el volt sötétítve. Nem telhetett el sok idő, mert a redőnyön keresztül beszűrődött a fény. Még mindig remegtem.  Megcsörrent a telefonom nem túl halk jelzése, amit megpróbáltam kikotorni a zsebemből bekötött kezekkel, nem túl sok sikerrel. Az ajtó nyitódott és az elrablóim léptek be rajta. Mielőtt felvettem volna a telefont, kikapták a kezemből.

- Ki az a Harry? Mondd meg és jobban jársz!- fenyegetett meg az egyik huszas éveiben járó fiú, aki a kocsiba a sofőr szerepét töltötte be.

- Nem, kérem engedjenek el!- kezdtem kétségbeesetten kérlelni őket.

Kinyomták a még mindig pittyegő készüléket. Majd újra csörögni kezdett.

-     -  Végre Rózi felvetted! Hol a fenébe vagy? Mindjárt jön Hanna. - hallottam a vonal túlsó végéről az ismerős hangot, és válaszolni szerettem volna, de a számat eltapasztó kéz nem hagyta. A könnyeim ismét kitörni készültek.

-     -  Rózit most sajnos nem bírom odaadni. Viszont ha viszont akarod látni, akkor jobb ha azt teszed amit mondok.

-     -  Tessék? Hol van Rózi? Mire készül? Nem ajánlom, hogy hozzá merjen érni, mert nagyon megbánja! – tört elő Zaynból a félelem.

-     -  Itt most én mondom a játékszabályokat!

-     -  Ha elengedi utána, megteszem! – egyezett bele Zayn.

-     -  Hozz nyolc órára a régi raktárépülethez 80 milliót, és egy kocsit, a lány pedig szabad. De viszont nem ajánlom, hogy hozz magaddal rendőröket, különben a lánynak annyi.

-      - Ott lesz amit kér, de ha bántani meri Rózit, azt nagyon megbánja.

Erre már nem válaszolva kinyomta a telefont a férfi. Még odavágtag egy „ne próbálj megszökni, mert nem fog sikerülni-t” majd ismét a csend töltötte be a helyiséget. Nagyon féltem. Sehogy sem sikerült kioldanom a kötelet. Az egyetlen amit tehettem, hogy vártam, hogy meghalok-e vagy sem. A nap már lenyugodott, az ajtó pedig ismét nyikorogni kezdett. A széktől megszabadítottak, de a kötél még mindig összetartotta, a már elszorított kezeimet. Elkezdtek lökdösni kifelé a házból. Az udvar zaját csak a néha eltávolodó kocsik zaja zavarta. A másik férfi bekötötte a számat és a szememre is egy kendőt csavart. Egy közeledő kocsit észleltem. Az ajtók zaját hallottam, majd lépéseket.

-       Ügyes vagy! Most pedig add oda a fiúnak a pénzt és a kocsi kulcsot, de semmi rossz mozdulat. -adta ki az utasításokat a férfi.

                                          Zayn szemszöge

Nagyon féltem. Az egyik legfontosabb ember az életemben, és most túsz két vadidegen ember kezei közt. Megtettem az utasítást, szépen, lassan elindultam a férfi felé hogy átnyújtsam a váltságdíjat. Ő is elindult felém majd egy gyors és biztos mozdulattal kirántotta a kezemből a táskád ami a pénzt tartalmazta és a kocsikulcsot.

-     -  Engedd el, megkaptad amit akartál!- emeltem fel a hangomat!

-      - Csak nem gondoltad, hogy komolyan gondoltam? Nagyon rossz észjárású vagy- mondta gúnyosan.

Megszegték. Mit is hittem volna. Akaratom ellenére is megindultam felé, de meg is hátráltam a fiú következő tettére. Előrántott egy kést, és a hideg fémet a húgom nyakához emelte.

-      - Hé, vegyél visszább, mert kinyírom!- kezdte ismét a fenyegetőzést.

Nem tudtam mit tegyek. A rendőrök azt mondták hátul lesznek és a megfelelő pillanatban egy kábító lövedéket lőnek rájuk. A helyzet reménytelennek tűnt…

8.rész

    Március végén járunk. A meleg kabátot és csizmát felváltotta a lengébb öltözet. A virágok kitárják színes oldalukat, a fák zöld ruhát öltenek magukra. A madarak visszatérnek hosszú útjukról, a természet feléled. Tavasz van.

   Túl vagyok pár koncerten. Nagyon élvezem. Csodás érzés kiállni a rengeteg ember elé és gitározni, még ha nem is te vagy a lényeg. Ilyenkor mindent elfelejtek, csak a zenére koncentrálok. Az első fellépés előtt mondjuk nagyon izgultam, de minden rendben volt. A magántanuló szerepet kezdem megszokni, viszont hiányzik, hogy nem látom annyit Hannát. Az életem úgy tűnik rendben van, boldog vagyok. 

    Van egy csodálatos fiúm, aki ez év februárjába betöltötte a 17-et, amit meg is ünnepeltünk, kicsit talán túlságosan..de egyszer élünk. Ma pedig viszont az én drága barátnőm tölti ugyanezt a páratlan évszámot. A legfontosabbat pedig elfelejtettem. 1 hónapja a fiúk vettek egy közös és tágas házat egy csendesebb környéken, de nem túl messze a fánkostól és ragaszkodtak hozzá, hogy én is legyek ott, már csak azért is mert képtelenek megélni főzés és takarítás segítség nélkül. Bár nem hinném, hogy ebbe sokat tudnék segíteni… Szóval már egy hónapja boldogítjuk egymást egy házban. Zaynnal úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy meglepetés partit Hannának. Csak mi heten. Már majdnem mindent megvásároltunk, Louis kedvéért a Tescoba, mert szerinte ott megéri vásárolni. Azt szeretném, ha ez lenne a legtökéletesebb születésnapja. 1 dolog viszont még hiányzott. A torta. A torta, amin egy közös fotó díszelgett, egy idézettel megtoldva.

„Ezer és millió szó hangzott már el, mit is jelent a barátság, de két jó barát szótlan csendje többet mond minden okoskodásnál!”

Egyedül mentem el érte a közelben lévő cukrászdába, amíg a fiúk az estére rendezét a házat. Jó volt kicsit sétálni. Szerettem, hogy itt nincs akkora forgalom, bár még is elég ahhoz, hogy az utca levegőjét szmog fesse be. Már csak egy utca választott el a célomtól. Az utcán sorba parkoltak az autók. Egy hirtelen pillanatban az épp mellettem pihenő autóból egy férfi pattant ki, kezeit a számra helyezve, megvesztve a segélykérés lehetőségétől, berángatott az autóba, a társa pedig megnyomta a gázpedált és elhajtott. A kéz, ami eddig a számat fogta be, az most a kezeimet fogta össze. Rettegtem. Nem tudtam kik ők, mit akarnak tőlem és hogy hova visznek. Csak a legrosszabbra mertem gondolni.

-Engedj el te szemét! Nagyon megbánod!-kezdtem kapálózni, de erre csak egy tenyeret éreztem az arcomon, majd sajgó érzést.

Könnycseppek gördültek ki a szememből. Az ijedség, a félelem és a pánik könnyei. Még jobban rugdosódni, mocorogni kezdem, majd minden elsötétedett. Az utolsó képem, egy elégedett szempár volt, majd lecsukódtak a szemeim. 

2.díj-boldogság hormon!:)

a blog megkapta a 2. díjat, és ismét leírhatatlanul hálás vagyok, mert szerintem egyet se érdemelne meg...

Szabályok!
1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak a személynek, akitől kaptad!:)
3.Írj 6 dolgot magadról!
4.Küld tovább öt írónak!
5.És hagyj megjegyzést a blogukon.

Ő nem tenném ki mégegyszer, de ugyanazoknak szánnám akiknek az 1.díjnál! 

A díjat pedig nagyon szépen köszönöm Fanninak, akinek érdemes elolvasni a blogját!:)

6 dolog magamról:

-igazából is gitározok, zongorázni pedig zongoráztam

-táncolok is:)

-iszonyatosan várom a holnap érkező Boyfriend klippet!

-felvettek a középsuliba ahova menni akartam

-béna vagyok

-ronda vagyok

7.rész

Történt egy kis szereplőváltozás a képeket illetően!:) Örülnék ha kapnék 1-2 komit, hogy milyen! És bocsi az ilyen rövid és béna részért..

-Rózi, kelj fel, elkésel!

-Anya csak 5 percet, várjunk elkések? Elaludtam?-nyitottam ki a szemem hirtelen.

-Igen,  már 7 óra! Siess!-mondta anyu, amire én ki is pattantam az ágyból, ő pedig beágyazott.

Még jó, hogy kikészítettem a mára szánt ruhám. Sietősen öltözködtem és dobtam fel magamra egy alapsminket. Izgultam. Mi lesz ha nem jutok be, hisz ez az álmom.  Azt nem mondom, hogy ebbe az együttesbe, mert még azt se tudom milyen együttesről lenne szó. Csak annyit mondtak, hogy gitárost keres egy híres együttes.

-Zayn? Ő nem jön? Megigérte.

-Sajnálom, de elkellett mennie egy interjúra-válaszolt az előző kérdésemre anya

-Ezt nem hiszem el, egyedül kell mennem. Te dolgozol, Zayn interjún, Hannának meg itt vannak a rokonai Amerikából. Csodás! Pont amikor szükségem lenne, akkor senki sem ér rá..

-Annyira sajnálom, de nem birok eljönni, tárgyalás lesz, indulok is, mert elkések-nyomott egy puszit az arcomra, sok sikert kívánt, majd elhagyta a házat.

Csalódott voltam, hogy egyedül kellett mennem, de lassan kezdtem beletörődni, hogy ez van.

                                                    ******

A megadott címhez odaérve lefagytam. Arra gondoltam, hogy nem megyek be. Egyre bizonytalanabb voltam. „Úgyis béna vagyok, úgy se kerülnék be, kinek kéne ilyen béna gitáros, semmit se tudok!”-cikáztak a gondolatok a fejemben. Elindultam visszafelé és még mindig erősen gondolkodtam mit is teszek, majd visszafordultam azzal a gondolattal, hogy „Veszteni nem vesztek semmit”. Azt hittem utolsónak érek oda, mert pont nyolcra jöttem és gondoltam, hogy már biztos mindenki hamarabb itt lesz. De tévedtem. Nagy csend uralt mindent. Egy ajtóra rá volt írva, hogy válogatás, behunytam a szemem, próbáltam leküzdeni a feszültséget, majd benyitottam a terembe. Üres volt. Sehol egy lélek. Igen furcsának találtam a helyzetet. Átverés lett volna? Istenem de hülye vagyok ,hogy eljöttem. Csak én lehetek ilyen béna. Peidg Zayn adta a szórólapot, nem tudom honnan szedte. A falra rápillantva, egy nagy lapot láttam meg. Egy felirattal. „Gratulálok, te vagy az új gitáros!” Mi a fene? Most már semmit se értettem. Hiszen még gitározni se hallottak, és egyáltalán kik? És milyen banda? Gondolkodtam, hogy vajon ki lehet. És ekkor eszembe jutott.

-Szia gitárművészünk!-nyílt ki mögülem az ajtót, egy ismerős hang kiséretében, majd 5 fiú lépett be.

-Ez most komoly?-kérdeztem

-Teljesen!-válaszolta Niall.

-Várjunk csak. Ugye nincs is semmi féle válogató? De egy hülye vagyok. Szóval ezért nem ért rá egyikőtök se, hogy elkisérjen. De nektek már van gitárosotok.

-Csak volt. De felajánlottak neki egy lehetőséget és bandát alapított.-fejtette ki Liam

-De miért pont én? És hogy fogok tanulni?-tettem fel a kérdéseket, óriási ledöbbentségről az arcomon.

-Több ok miatt. 1, mert rohadt tehetséges vagy, és pont egy ilyen emberre van szükség.2, mert a tesóm vagy és tudom hogy ez az álmod. Ja és magántanuló leszel, mivel nem sokára turnéra megyünk.

-Úristen, köszönöm, nem hiszem el. Annyira hálás vagyok.-borultam a nyakukba, és pár könnycsepp kigördült a szememből.

El sem hiszem. Az álmom most teljesül. Egy bandába játszhatok, és ami a legjobb, hogy olyanokkal akiket szeretek. 

6.rész

Ehhez én túl béna vagyok. Feladom! Nem megy. Löktem ki magamból a mondatokat, mikor már huszadjára rontottam el a gitárszólót. Egyszerűen nem voltam rá képes. Lehet, hogy a bennem eluralkodó idegesség okozta stressz miatt. Vagy lehet, hogy a túlságosan nagy önbizalom hiányom miatt. Most itt ez a lehetőség. Hogy egy bandában gitározzak. Hogy az álmom valóra váljon. És még sem megy.

-Figyelj Rózi! Nyugalom! Nálad jobb gitáros nem igen akad! És hidd el, hogy be fogsz jutni! Hinned kéne önmagadban. Legalább egy kicsit!-mondta sorra a mondatokat a gitártanárom, bár felét se hallottam meg..Mindig a lelkembe látott. Sosem birtam letagadni semmit előtte. Nem csak gitározni tanított meg, hanem rengeteg mindenre az életbe. Viszont az „önbizalom” leckét még nem sajátítottam el. Talán majd idővel.

Jó hosszú gyakorlás volt. De egyszerűen kellett, mert holnap válogató. Amire hazaértem már 7 óra volt.

-Megjöttem! Sziasztok!-köszöntem, míg megszabadítottam magamat a kabátomtól és a lábbelimtől.

-Szia kincsem, gyere éppen most készülünk vacsorázni!-szólt ki anya a konyhából, miközben a forró étellel egyensúlyozott az asztalig.-szólj kérlek a bátyádnak és Fabiannak.

Gyors felszaladtam az emeletre, először anyáék szobájába szóltam be, majd a bátyáméba, gyors kezet mostam és már az asztalnál ültem. Hasam már jelezte, hogy épp itt az ideje, hogy egyek, mert legutoljára 11kor ettem, akkor se valami sokat. Mindenki az mondja, hogy olyan vagyok mint egy deszka, én pedig ezt midnig nagyon jól kifogásolom.

-Mit eszünk?-jött le 5 perccel később Zayn is.

-Zöldséges rizs és hal!-válaszolta anya.

A vacsora abból állt, hogy azzal tömték teli a fejem anyuék, hogy nem kell izgulni és ne gondoljak rá hogy ott lesz kb 20-30 ember.

-Köszi anya, nem is gondoltam ilyenre….eddig a percig!

Fél kilenckor még találkozok Harryvel, mivel azt mondta, hogy a válogatás előtt még találkozni szeretne és sok szerencsét kívánni. Azt mondta menjünk el sétálni, de nem pártoltam az ötletet kivételesen, mert anya azt mondta ma már ne menjek sehova a holnap miatt, a másik ok pedig a rajongók. Ezért úgy döntöttünk, hogy ő jöjjön ide.

*Csengettek.

Nyitooooooooooooom!-rohantam le a szobámból ügyleve, hogy ne essek el. Ám Zayn közelebb volt és csak hogy bosszantson ő is elindult kinyitni az ajtót. Erre én még gyorsabban futottam, ő neki pedig sikerült kinyitni az ajtót. Meg akartam állni de nem úgy sikerült és majdnem a földön végeztem, de Harry elkapta a kezem.

-Jézusom! Életveszélyes vagy!-köszöntött Harry, majd egy csókot nyomott ajkamra.

-Na jó, asszem inkább visszamegyek Másnaposokat nézni. Mindjárt kezdődik. Jöttök?-kérdezte Zayn elég faképpel, az előbb láttak után.

Összenézünk Harryvel, majd bólintottunk és helyet foglaltunk a kanapén. Már vagy 20 perce mehetett a film, mikor ismét csöngettek.

Zaynre néztem „most én nyitom ki az ajtót” fejjel, ő pedig kivételesen megendgedte, mert belemerült a filmbe. Nem tudtam ki lehetett. Senkire nem számítottunk. Elfordítottam a zárba a kulcsot, majd 3 fiúval találtam szembe magamat, kezükbe egy-egy doboz pizzával.

-Megérkezett a pizza!-üvöltötték el magukat- ugye nem gondoltad, hogy szerencse kívánás nélkül mész el a válogatásra?

A nyakukba ugorva üdvözöltem őket.

-Jaj fiúk, köszönöm, de fel is hívhattatok volna, ezért nem kellett volna ide jönni. Gyertek be, Másnaposokat nézünk!-nyitottam ki az ajtót, hogy beférjenek.

-Az nem ugyanolyan, és Másnaposok? Imádoooooooom! Rohant be Louis a nappaliba Harryékhez, miután levette cipőjét és kabátját. A többiek pedig sorra követték. A filmet végig röhögtük, majd még egyszer midnenki sok szerencsét kívánt, kikisértük Zaynnel a fiúkat, Hazza adott, egy szerinte „meg fogod nyerni úgyis a válogatást” csókot, majd mindannyian távoztak. Mi pedig eltettük magunkat holnapra.

5.rész

Perceken keresztül bámultuk egymást, ebből a telefonom rezgése ábrándított ki.

-Igen?-szóltam bele kissé unott hangon.

-Hát neked meg mi bajod? Csak annyit akartam kérdezni, hogy nem jössz el bulizni?-kérdezte a bátyám.

-Már mondtam, hogy Hannánál vagyok!-hazudtam ismét ugyanazt.

-Jaj tényleg, de attól eljöhettek!-válaszolt az előbb elhangzott mondatomra

-Ő bocsi nem, tudod ma olyan csöpögős filmnézős, csajos bulit csinálunk ketten!

-Nők…na mindegy, asszem leteszem, mert addig még van egy-két elintéznivalóm. Puszi-és meg sem várva a válaszomat, kinyomta.

-Mehetünk?-kérdezte Harry, miután eltettem a telefonomat.

-Ő hova is?

-Hát a meglepetéshez!

-Ez még nem a meglepetés volt?-kérdeztem mosolyogva

-Nem igazán, a meglepetés még csak most jön!-válaszolta sejtelmesen.

-Túúúúúúúúúúúúúl titokzatos vagy, mondtam már?

-Nem tetszik?-kérdezte csalódottan

-De, imádom!-nyomtam egy puszit az arcára.

Beszáltunk a kocsiba, ahol Paul már elfoglalta a sofőr szerepet, köszöntöttem, majd el hajtottunk. Az út csendben telt. Harry a telefonját babrálta, gondolom Twitter…én a kinti gyönyörű hóesést bámultam. A bámulásból ismét a telefonom hozott vissza az életbe, jelezve, hogy sms-em érkezett.

„Nézd meg a Twittered!”

Begépeltem az adataim, majd rámentem Harry adatlapjára, sejtve, hogy biztos oda írt ki valamit. Jó tippeltem.

„Imádom amikor azzal lehetek akit szeretek. Életem legjobb délutánja. Szeretem! xx ”

Elmosolyodtam, majd felnétem Harry-re aki már várta a reakciómat. Közelebb csúszott és egy rövid csókot lehelt a számra. Sosem mertem bevallani, de most már itt az ideje. Belé szerettem. Nagyon-nagyon!

Körülbelül 5 perc múlva lefékezett a fekete jármű. A már ismert közös helyünkhöz, az 'Édes Élethez'. Ám most ki volt téve a zárva tábla, és gondoltam, hogy úgyse ide jövünk. Mielőtt észrevették volna a göndör hajú fiút, megfogta a kezem és még is csak a fánkos felé húzott.

-Ő, Harry, nem azért de zárva van…és nem szeretnék fiztetni azért, hogy betörjünk.

Harry meg sem hallva ezt, tovább húzott. Kinyitotta a gyerekek rajzaival díszített ajtót, majd maga elé engedett, végül pedig ő is belépett a helyiségbe. Most nem hallatszódott az emberek nyüzsgése. A rádió se. Üres volt az egész. Harry odavezetett a közös asztalunkhoz, amit meglátva ledöbbentem. Gyönyörű volt. Gyertyákkal díszítette az asztalt, és ott éktelenkedett 2 tányér, 2 db fánkkal.

-Tudom, hogy nem ez a legromantikusabb, és hogy ilyen nagyon ínyenc kajával szoktak ilyenkor meglepni, de minden étterem teli volt, vagy nem adták oda, és a többi…

-Harry ez gyönyörű! Imádom! És ez a legromantikusabb! Ez a közös helyünk, és most veled lehetek kettesbe!! Mi kell még?-kérdeztem, miközbe elmosolyodtam.

Erre ő közelebb lépett, majd egyre csak közeledett. Ajkait az enyémre nyomta, a kezét pedig a derekamra helyezte. Az én kezeimet pedig a nyaka mögé vezettem. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Nem is tudom elmondani, benne megtalálom önmagamat. Gyönyörű este volt. A fánkot, mint kiderült, ő díszítette. Egy ’forever’ felirattal. Időközbe előjött Bill is, aki mindvégig tudott az egészről és nem szólt nekem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd udvariasan elbúcsúztunk és kiléptünk az ajtón. Bár asszem megbántuk mindketten. Kiérve Zayn-nal és 2 barátjával futottunk össze. Megtorpantam. Mintha leállt volna a szívmúködésem.

-Rózi, te mi a fenét csinálsz itt HARRYVEL?!kérdezte ledöbbenten, de hangjába hallatszódott a harag is. Átvertem. Tudtam, hogy ha most elkezdem kimagyarázni magunkat, még nagyobb bajt okozok. Elkellett mondanom neki.

-Az az igazság, hogy már régóta jóban vagyok Harryvel. Amikor először megláttam, már akkor éreztem, hogy ő más. És most találkoztunk. De nem mertem elmondani, mert féltem, hogy hogyan reagálsz rá.

-És körülbelül meddig is akartad eltitkolni előlem! És igen, nem igazán örülök neki, mert féltelek! Féltelek, hogy csalódás ér. Te is tudod milyen könnyen összetörsz.

-De Zayn! Értsd meg, én szeretem Harryt.

Harry szótlanul hallgatta végig az egészet. Amikor elmondtam az előzőket, már éppen megszólalt volna, de Zayn újra beszélni kezdett.

-Igazad van, talán. Nem akadályozhatlak meg, viszont Harry, ha csalódást mersz okozni Rózinak azt nem éled túl!-mondta teljes komolysággal a bátyám.

-Megértettem főnök! És igérem nem okozok neki semmi csalódást. Szeretem!-jelentette ki Harry.

-Jó, de most már menjünk bulizni, mert már tíz óra van. Rózi neked pedig ideje hazamenned. Hívok egy taxit.

-Nem kell, úgy is itt van Paul. Hazavisszük!-felelte Harry.

-Rendben! Reggel találkozunk!-ölelt meg a bátyám, elköszönt Harrytől majd elindultak.

-Jó bulizást!-ordítottam utána, mikor már 10 méterre jártak.

-Köszi hugi!

Gyorsan eltelt az út. Megbeszéltük, hogy jobb így, hogy még most az elején megtudta Zayn. Lefékeztünk a házunk előtt, majd Harry kiengedett az ajtón. Megálltunk egymással szemben, majd megszólalt.

-Nagyon jól éreztem magam!

-Én is! Szeretlek!

-Imádlak!-ölelt át, majd egy csókot nyomott a számra köszönés képpen. Majd pedig visszaszált az autóba, én pedig előkotortam a kulcsomat. Gyors lezuhanyoztam, majd átöltöztem a bocis pizsimbe és befeküdtem az ágyba, laptopomat az ölembe kapva. Böngésztem egy kicsit tévé mellett, majd mielőtt lekapcsoltam volna a gépet, csipogtam egyet.

"Sose bánd meg azt,ami legalább egyszer mosolyt csalt az arcodra...!"

Díj!

Az oldal megkapta az 1. díjat!!:))) Nagyon szépen köszönöm, iszonyatosan jól esik! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok kitenni...köszönöm  Allie-nak!!:)

Feladat: 

Köszönd meg!Rakd ki a képet!Küld el legalább 3 embernek!Hagyj megjegyzést náluk!Írj pár dolgot magadról!

1.Kicsattanok az örömtől(!!)

2.Idén ballagok.

3.Imádlak titeket!

Rengeteg blognak elküldeném, de most csak párat teszek ki!(nincs sorrend!)

Fannika-nak
Barbi-nak (és az új blgojának is!)
Allie-nak

Adél-nak

Dóri-nak
Kitti-nek
Fanni-nak
Dori-nak
Merci-nek
Carmen and Mimi-nek

Most így ennyi, de tényleg még jó sok blognak tudnám odaadni!

4.rész

 Sziasztok!:) Meghoztam az új részt, most van időm megírni. Ismételten köszönök minden megjegyzést!x Jó olvasást!

Kíváncsian nyitottam ki a levelezőlap méretű borítékot, ami egy mondatot tartalmazott.

"Imádom a farsangot, mert olyankor a nagymamám töménytelen mennyiségű fánkot süt, bár van egy hely ahol egész évbe van, ez az isteni fánk megtalálható..!"

Egyből eszembe jutott a közelben lévő "Édes élet" nevű kávézó szerűség, ahova gyakran ellátogattam. Gyors eltettem a levelet a táskámba, majd sietős léptekkel elindultam. Csípős hideg volt, a pihenő autók ablakait jég borította. Azon tűnődtem, hogy milyen hülyeség ez az egész, hogy én ide eljövök. Vagyis hogy mivan ha nem is erre gondolt?! Vagy ha más írta a levelet és nem nekem címezte. Körülbelül 10 perc séta után, benyitottam a kávézóba, ahol megcsapott a meleg levegő. És itt elakadtam. Nem tudtam mit kéne keresnem, vagy hogy hol. Leültem a szokásos helyemre és körülbelül fél percen belül ott tertett Bill. Olyan negyvenes éveiben járó férfi lehetett. Már amióta ideköltöztünk azóta ismerjük egymást. Ha kevesen vannak a kávézóba gyakran cseverészünk az életről. 

-Szia Bill, olyan rég láttalak!!!-mondtam nevetve.

-Szép napot Rózi! Hát igen, nagyon rég volt a tegnap...! Van egy új specialitásom, hozhatok egyet?-kérdezte

-Köszönöm elfogadom-válaszoltam elszomorodva, mivel nem tudtam hogy mit kéne tennem.

Percegig ültem és bámultam magam elé, míg mutatóujjammal az asztalt ütögettem ritmusra. Gondolkoztam, hogy mégis minek szánta ezt Harry, viszont ez abba maradt, mert Bill érkezett meg a fánkommal.

-Jó étvágyat!-kacsintott egyet, majd elment.

Egy kis ideig bámultam az édességet, majd beleharaptam. Amikor a töltelékhez kellett volna hogy érjek, meglepett, hogy egy cetli volt a helyén. Gyors kihajtottm, és elolvastam magamba.

"Tetszik Bill új fánkja?:)) Szeretem a nagy ürességet. Bámulni a fákat, miközben a fűben fekszem. Persze ezt csak nyáron. De télen is gyönyörű...!

Nagy üresség? Fű? Ez a pálya! Bár egy kicsit messzebb van, így taxival kell mennem. Megdicsértem Bill-nek az új specialitását, elköszöntem, majd elindultam. Kilépve, ismét a hideg csapott meg. Szerencsémre, amit egy kcisit csodáltam is,  a kávézó előtt volt egy taxi. Gyors beszálltam a hátsó ülésre, majd elmondtam a helyszínt. Elkezdtem a telefonommal babrálni, de meguntam, így eltettem. Magam elé pillantva, az 1. ülés hátuljára, egy cetli volt ragasztva. 

"Érti a rejtvényeket..."

Felnevettem magamban. Az ablakon kinézve láttam, hogy már a "csendesebb" városrészbe vagyunk. A gyerekek hógolyóztak vagy épp hóembert építettek. A távolba már láttam az egyre közeledő pályát, és már oda is értünk.
-Mennyivel tartozom?-kérdeztem.
-Semennyivel, már el van inztézve!-jelentette ki.
-További szép napot Uram!-köszöntem el, majd becsuktam az ajtót.
Besétáltam az üres pályára. Mindent hó borított. Pár másodpercbe telt, míg szemem megszokta a hófehér színt. 1-2 szánózó gyermeken kívül, senki sem volt a pályán. Rossz helyre jöttem volna?! Körülnéztem, majd a távolba megláttam pár betűnek tűnő jelet a hóban. Közelebb sétáltam majd, kiolvashatóvá váltak a betűk. Egy szó volt. A leggyönyörűbb szó.
"SZERETEK!"
Meghatódtam, hogy valaki ilyet csináljon nekem. 
-Tetszik?-kérdeztem egy ismerős hang a hátam mögül. Odafordultam, majd egy gyönyörűszép zöld szempárba "botlott a szemem".
-Igen, nagyon, köszönöm szépen!-hálálkodtam-tudod, igazából én is így érzek, de sosem mertem......-nem bírtam befejezni, mert ajkait az enyémre tapasztottam. Felemelő érzés volt. Ajkaink lassan eltávolodtak egymástól. A hó pedig ismét hullani kezdett a borult égből. Gyönyörű pillanatok voltak.

3.rész

Meghoztam az új részt. Most már kezd elindulni a történek, mondjuk.:D Bár eléggé össze-vissza van az egész. Ha elolvastátok kérlek szépen hagyjatok véleményt, mert tényleg nem tudom ki olvassa és mit gondol

róla. De mindenesetre köszönöm ezt az 5 rendeszeres olvasót, a kommenteket és a látogatókat.

Miközben iszom a forró, habos kakaómat, azon tűnődöm mit csinálok ezen a februári napon. Kint hideg van. A tegnap lehullott hó felhalmozódott. A zúzmarás ablakból kinézve, a szomszéd család által alkotott répaorrú, gombszemű hóember díszíti az utcát. A tájat bámulva arra a megállapításra jutottam, hogy egy filmnézős, lazulós napot tartok saját magam társaságában. Anyáék elmentek a hegyekbe meglátogatni mamámékat, de ott „picit” több hó esett mint itt, így holnapig lezárták a haza vezető utat.  A drágalátos bátyám pedig alszik, és megérzésem szerint utána találkozik a régi haverjaival, mivel pár nap „szabadnapjuk” van.

 Gondoltam a filmet majd délután nézem, szóval még ráérek, és a kakaóm is elfogyott, így feltrappoltam a szobámba, ami nem volt jó ötlet. Felbuktam az egyik lépcsőbe, és hasra estem, bár ezt ne részletezzük, mivel ez nálam „természetes” dolog. Képes vagyok a saját lábamban hasra esni. Beültem az ágyamba, laptopomat az ölembe kaptam, majd megnyomtam egy kicsi, kerek gombot. Lassan teltek a másodpercek. Utáltam kivárni azt a pár pillanatot, amíg bekapcsol. Kemény fél perc várakozás után, beléptem a Twitter fiókomba.  Semmi újat nem találtam, vagyis a plusz 5000 új követőn, és a sok nekem szánt tweeten kívül. Hihetetlen, hogy ebbe a valóra vált álomba, amibe a fiúk bekerültek, én nem is szereplek, még is rengetegen írnak. Bár megoszló a vélemény. Jönnek nagyon kedves tweetek, de van pár gyűlölködő is, a fenyegetésekről meg ne is beszéljünk…Kicsit mindig megrémülök, de Zayn szerint engedjem el őket a fülem mellett, csak ez elég nehéz. Visszapötyögtem pár embernek 1-2 mondatot,  párat pedig visszakövettem, majd kiléptem és lecsuktam a hófehér laptopomat. Ebben a pillanatba érkezett egy SMS. Az üzenet Harry-től jött, amit meg is nyitottam.

„Jó reggelt Ró! Van valami programod mára? Elmehetnénk valamerre!”

                                                                                            Harry xx

Egy pillanatra ledermedtem. Ez most mi lenne?! Szoktunk találkozni, de csak ha a többiek is ott vannak. Ilyen még nem volt. Szívem szerint már rég visszaírtam volna neki, hogy „igen, nagyon szeretnék!!”-stb. jellegű mondatokkal, de féltem. Mi van ha ő nem gondol rám „így”?!  Végül írtam neki, hogy benne vagyok, úgy is rám fér egy kis kikapcsolódás. Filmezni meg bármikor lehet. De még is elkezdtem izgulni.

Hova mennénk? És mégis mit csinálnánk? Mit vennék fel? Egy rendes göncöm sincs, amit felvehetnék. Ezernyi kérdés kavargott a fejembe. Gondolkodás menetem egy csipogás zavarta meg, ami jelezte, hogy egy újabb SMS érkezett.

„2-re ott vagyok érted! Vagy mégse…?!”

                                              Harry xx

Hogy érti azt, hogy mégse? Mindenesetre visszaírtam egy „rendben, várlak” választ, a készüléket ledobtam az ágyra. Kisétáltam a közlekedőbe, ahol az órára pillantottam. 

-Ó, már dél van!-jegyeztem meg magamban-ideje felkelnie a bátyámnak, úgy is sokat aludt, meg hát ki ne szeretné idegesíteni a testvérét?!

Halkan benyitottam a kissé rumlis, „Zayn illatú” szobába, odalopóztam az ágyához, majd ráugrottam. Kicsit még nekem is fájt, de megérte, mert egyből felébredt…

-Jóóóóóóóóóóóóóóó reggelt!-ordibáltam az arcába.

-Te mégis mi a fenét csinálsz? Tudod te hány óra? Még sötét van!

-Igen! Az agyadban, ott van a sötét! Pontosan dél van!-húztam fel a redőnyöket, beengedve azt a kevés napfényt, ami odakint volt.

Erre még jobban magára húzta a takarót, majd erőt vett magán és végül kikelt az ágyból.

-Mit csinálsz ma?-kérdezte

-Ő….-találtam ki egy hazugságot, mert megölne Zayn, ha kiderülne, hogy Harry-vel találkozgatok-…Hannánál leszek.

-Oké, én pedig találkozok Ben-ékkel.-mondta, mire én levágtam egy „megmondtam fejet”.

Az a 2 óra hamar eltelt. Megebédeltünk, feltettem egy gyors sminket, majd körülbelül fél óra hezitálás után, arra jutottam, hogy egy farmert veszek fel, egy egyszerű felsővel és sállal, hozzá pedig csizma. Elköszöntem Zayn-től, aki szerint én Hannánál leszek, felkaptam a szövet kabátomat, és kisétáltam a ház elé. Ránéztem az órára és már 14:05 volt, Harry pedig sehol. Kicsit előrébb sétáltam és az egyik fa tövében, egy levelet pillantottam meg.

2.rész

Sziasztok!:) Hoztam az új részt. Bocsi az időben lépegetésért, de az x-factoros időszakot nem szeretném kifejteni. 

Még beszélgettünk pár percig, a fiúk ahozz képest, hogy körülbelül fél órája ismerték meg egymást, már jól kijöttek. Erről eszembe jutott, hogy jó lenne ha jobban megismernék egymást.

-Mi lenne ha elmennétek mondjuk a Nando's-ba, hogy jobban megismerjétek egymást?

-Mi? Mi? Mintha a Nando's szót hallottam volna. Benne vagyok!-felelte Niall.

-És te nem jössz?-kérdezte Harry.

Felé fordultam, majd újra a szemébe néztem, és egy furcsa érzés tört elő belőlem. Olyan ismerős volt. Valakire emlékeztetett, de nem tudom kire. Itt egy hang megszólalt bennem, hogy inkább ne menjek.

-Ő, én izé, nem, kicsit rosszul vagyok. Inkább hazamegyek, bocsi. Sziasztok!-öleletem meg őket köszönésképpen, majd Zayn arcára nyomtam egy puszit, és már ott se voltam.

Haza felé végig ezen gondolkodtam. Elmondhatatlan mit éreztem akkor. Mintha már láttam volna Harry-t valahol. De nem, az nem lehet, hiszen egy másik városból jött, ahol még életembe nem jártam, és különben is, elég kicsi az esélye, hogy bárhol is láttam. 
Jaj de hülye vagyok! Még be se mutatkoztam. Rózi Malik vagyok, 16 éves, erősen álmodozó, meggyötört lány. Bradford-ban születtem, és ott is éltem egészen 10 éves koromig. Azóta London-ba élek anyával és a 17 éves bátyámmal Zaynnel. Ez a költözés részben a "felejtésre" szolgált. Hogy milyen felejtés?! 6 éve apukám meghalt egy autóbalesetben, amit azóta sem birok felfogni. Ő volt a példaképem. Ő mindig bízott bennem és támogatott. Még rágondolni is rossz, hogy többé már nem láthatom. Azóta azt hiszem, még összetartóbb család vagyunk. Leszámítva 1 dolgot. Anya 2 éve hozzáment Fabian-hoz, és mondjuk úgy, hogy nem igazán kedvelem. De szerencsére egy céget vezet, így gyakran távol van, amit én nagyon is díjazok. Bár most anyát is magával vitte(mivel ő is ott dolgozik), és már egy kicsit hiányzik. Mondjuk ezeket a dolgokat senki sem tudja, és próbálok "jó képpel fordulni" Fabian felé. Az életem a zene. Imádok énekelni, de annál is inkább gitározni. Ha a kezembe kerül a hangszer, nem tudom letenni. Úgy mond a gitár az életem része és azzal nőttem fel. Még elsőben irattak be anyáék, hogy tanuljak. Tökéletesen kibírom fejezni vele a lelki állapotomat. De ezek mellett még táncoltam is, de sajnos a tanulás miatt már nem volt időm rá. Van egy barátnőm, de nem mondom hogy a "legjobb barátnőm", mert annál sokkal több. Amikor ide költöztem nem igazán fogadtak be. Én voltam az új fogszabályzós lány, akit csak piszkálni lehet. De Hannát ez nem érdekelte. Nagyon jól összebarátkoztunk, és azóta már olyan mint a tesóm.  És körülbelül ennyi. A történetből úgy is kiderül minden.

Pár hónap eseménye fénysebességgel telt el. Nagyon jóba lettem a srácokkal. Sokat próbáltak a közelgő középdöntőre. Beköltöztek az X-factor házba, szóval egyedül maradtam anyával és Fabiannal. És bátran kijelenthetem, hogy megalakult az One Direction. A név Harry-nek köszönhető, mivel mind az 5 fiúk más volt, de még is egy volt a céluk és az álmuk. Úgy mond egy irányba tartottak. Szóval szerintem nagyon találó a név. Mindent elárul. Sorra jöttek az adások, egyre nagyobb megméredtetések. Egyre kevesebb szabadidő, egyre kevesebbet találkoztam velük. Egyre fáradtabbak, és fáradtabbak voltak. Minden szombaton ott tomboltam, és nem sikertelenül. Minden döntőt, párbaj nélkül "hajtottak végig" és egyre többen ismerték meg őket. Sorra estek ki a jobbnál, jobb előadók. Mivel megúszták az összes párbajt, mindenki úgy látta ők lesznek a 2010-es X-factor győztesei. Ám nem így lett. Az utolsó előtti döntőbe kiestek, de még így is övék lett a 3. hely, és az éve együttese cím. 
Hihetetlen, hogy néhány hónap alatt rengeteg ember hallott róluk. Egyre töben is többen. Egy idő után Európa, majd átterjedt a többi kontinensre is az "One Direction láz". A suliba egy csomóan megpróbálnak kedveskedni, mióta Zayn elment a műsorba. Csak én átlátok az embereken...
Az ünnepek előtt egye bár befejeződött a verseny, a fiúkat rengeteg interjúra hívták. 
Harry-t nagyon megkedveltem, nem mintha a többieket nem..de ő más volt. És ez az érzés egyre erősebb volt...

1.rész és egyben bevezető:)

-Imádlak!-suttogtam
-Én annál is jobban!

Hupsz, ennyire azért ne ugorjunk előre a történetben!

-Nézd! Milyen nagyon menő neki az új fogszabályozója!-mutogatott rám a rosszakaratú osztálytársam.

De ennyire vissza se menjünk...

-Hajrá, tovább fogsz jutni, én tudom! És csak arra gondolj, hogy csak nekünk énekelsz!-öleltem meg utoljára a 165616-os sorszámmal ellátott bátyámat, majd néztem ahogy anyát is megöleli, majd fel megy a színpadra.
Bemutatkozott a mentoroknak, majd megszólalt a zene. Minden egyes hangot gyönyörűen megszólaltatott, a zsűrik arcára pedig óriási meglepettséget varázsolt. A kezem libabőrös lett. Észrevettem, hogy anya szeméből egy könnycsepp csorog le. Amikor elhalkult a zene,  közönség tapsa felerősödött. Iszonyú büszke voltam a bátyámra. Kiderült, hogy idén úgy lesz az X-factor, hogy csak amikor mindenkit végighallgattak, akkor döntik el hogy ki jutott tovább, és kitől kellett búcsút venni. Így nem kellett várnunk, mert ha tovább jutott értesítettek róla. A zsűrik elmondtak egy rövid, tömör, de nagyon dicséretteli véleményt, amit a bátyám "köszönöm-őkkel" viszonzott, majd lesietett a színpadról. Először anyát ölelte meg, aki még mindig könnyezett a meghatódottságtól, majd engem is átölelt, amit én viszonoztam.
-Nagyon büszke vagyok rád! Gyönyörűen sikerült, és a mentorok is jó véleményeket mondtak!-szólaltam meg, miközbe még mindig öleltem.
-Szerintem nem volt valami jó, de nagyon köszönöm hugi!
-Nem tudod, hogy mi a jó!-vágtam rá.


Pár nappal késöbb felhívták Zaynt, hogy be kell mennie a válogató helyszínére, és ott közölnek mindent.
-Ez csak jót jelenthet, ha behívtak!!
-Egyáltalán nem! Lehet, hogy azért hívtak, hogy közöljék ritkaszar hangom van.
-Valószínű...-feleltem a hülye kijelentésére-Mikor kell menni?
-Ma este 6-ra!-válaszolta Zayn.
-Várj, már csak 2 óra van addig!-mondtam meglepődötten-Sietnünk kéne..
-Te nagyon hülye vagy, hogy lenne már 4 óra.....majd ránézett az órájára..basszus tényleg 4 óra. Kicsit sokat gépeztünk.
Anyának el kellett utaznia tegnap egy üzleti útra, így csak én kisértem el Zayn-t. Gyorsan elkészültünk, és már mentünk is. Szerencsére nem volt messze a helyszín, így gyalog is körülbelül negyedóra alatt odaértünk. A bejáratnál Zayn megállt egy pillanatra, vett egy mély levegőt, majd rám nézett egy olyan "essünk túl rajta" arccal, és benyitott a helyiségbe. A biztonságiak eligazítottak, hogy hova menjünk. Egy nagy terembe érve rengetek embert pillanottunk meg. Volt aki egyedül ült és telefonját bámulta, valaki haverjaival beszélgetett, valaki meg egyszerűen ült és dübörgött a lábával az idegességtől. Úgy tűnt, senki sem tudja, hogy miért vannak itt. Találtunk 2 szabad helyet, ahova gyors le is huppantunk. Zayn arcáról tisztán leolvasható volt a félelem. Mindig is arra vágyott, hogy énekelhessen az embereknek. Valahogy nem is gondultunk arra, hogy beszélgessünk, mindketten inkább saját gondolatunkba merültünk el. Egy hang zavarta meg a gondolkodásom, majd a terem elhalkult, és midneki a mentorokra nézett.
-Köszöntök mindenkit, örülök hogy ilyen hamar ide tudtatok jönni.-kezdte a beszédet Simon-majd egy hangos taps következett.
-Azért hívtunk ide benneteket, mert most "eldől a sorsotok"-folytatta Cherly.
-Nem is húznánk tovább a időt....-kezdte Louis-Mindenki tovább jutott!
Itt egy még hangosabb taps következett, volt aki sírt az örömtől, egymást ölelgették az ismerősök, sőt az ismeretlenek is.
-Viszont van 5 kivétel!-kezdte újra Simon-Harry Styles, Niall Horan, Liam Payne, Louis Tomlinson és Zayn Malik! Kérem ti maradjatok itt, a többieknek pedig további szép napot, és hamarosan kapjátok az újabb információt a középdöntőről.
Itt egy kicsit lefagytam. Miért hívták be őket, és miért kellett itt maradniuk, és miért pont nekik?!-cikáztak a gondolatok a fejembe. Zayn se tudta, hogy most ez mi. Szépen lassan kiürült a terem, mi pedig odamentünk a mentorokhoz. A másik 4 fiú is értetlenül bámult.
-Na szóval azért maradtatok itt-kezde Cherly-mert sajnos nem jutottatok tovább, viszont Nicole Scherzinger kérésére, egy bandába tennénk titeket, persze ha mind benne vagytok.
Egyszerre kezdtek bólogatni a fiúk, szóval a mentorok ezt igennek vették.
-Akkor találkozunk a középdöntőe fiúk!-mondta mosollyal az arcán Simon.
Erre én is elmosolyodtam, majd Zayn nyakába ugrottam.
-Megmondtam, megmondtam!-dicsekedtem, büszke fejemet elővéve.
Elköszöntünk, majd mind a hatan kisétáltünk az épületből. Meg álltunk a parkolóba, majd elkezdtek a fiúk bemutatkozni egy-egy névvel és öleléssel. Miután mindeki egyesével bemutatkozott, hozzám is odajöttek.
-Louis Tomlinson!-mutatkozott be egy barna hajú fiú, majd megölelt.
-Róza Malik, de szólíts csak Rózinak.
-Liam Payne!-jött oda még egy barna hajú fiú.
-Niall Horan!-következett egy szőke hajú, kék szemű fiú
-Harry Styles!-végül egy gyönyörű zöld szemekkel megáldott, göndör hajú fiú következett, aki szintén megölelt. Itt elpirultam. Nem tudom miért, de éreztem, hogy ő más mint a többi fiú.