3.rész

Meghoztam az új részt. Most már kezd elindulni a történek, mondjuk.:D Bár eléggé össze-vissza van az egész. Ha elolvastátok kérlek szépen hagyjatok véleményt, mert tényleg nem tudom ki olvassa és mit gondol

róla. De mindenesetre köszönöm ezt az 5 rendeszeres olvasót, a kommenteket és a látogatókat.

Miközben iszom a forró, habos kakaómat, azon tűnődöm mit csinálok ezen a februári napon. Kint hideg van. A tegnap lehullott hó felhalmozódott. A zúzmarás ablakból kinézve, a szomszéd család által alkotott répaorrú, gombszemű hóember díszíti az utcát. A tájat bámulva arra a megállapításra jutottam, hogy egy filmnézős, lazulós napot tartok saját magam társaságában. Anyáék elmentek a hegyekbe meglátogatni mamámékat, de ott „picit” több hó esett mint itt, így holnapig lezárták a haza vezető utat.  A drágalátos bátyám pedig alszik, és megérzésem szerint utána találkozik a régi haverjaival, mivel pár nap „szabadnapjuk” van.

 Gondoltam a filmet majd délután nézem, szóval még ráérek, és a kakaóm is elfogyott, így feltrappoltam a szobámba, ami nem volt jó ötlet. Felbuktam az egyik lépcsőbe, és hasra estem, bár ezt ne részletezzük, mivel ez nálam „természetes” dolog. Képes vagyok a saját lábamban hasra esni. Beültem az ágyamba, laptopomat az ölembe kaptam, majd megnyomtam egy kicsi, kerek gombot. Lassan teltek a másodpercek. Utáltam kivárni azt a pár pillanatot, amíg bekapcsol. Kemény fél perc várakozás után, beléptem a Twitter fiókomba.  Semmi újat nem találtam, vagyis a plusz 5000 új követőn, és a sok nekem szánt tweeten kívül. Hihetetlen, hogy ebbe a valóra vált álomba, amibe a fiúk bekerültek, én nem is szereplek, még is rengetegen írnak. Bár megoszló a vélemény. Jönnek nagyon kedves tweetek, de van pár gyűlölködő is, a fenyegetésekről meg ne is beszéljünk…Kicsit mindig megrémülök, de Zayn szerint engedjem el őket a fülem mellett, csak ez elég nehéz. Visszapötyögtem pár embernek 1-2 mondatot,  párat pedig visszakövettem, majd kiléptem és lecsuktam a hófehér laptopomat. Ebben a pillanatba érkezett egy SMS. Az üzenet Harry-től jött, amit meg is nyitottam.

„Jó reggelt Ró! Van valami programod mára? Elmehetnénk valamerre!”

                                                                                            Harry xx

Egy pillanatra ledermedtem. Ez most mi lenne?! Szoktunk találkozni, de csak ha a többiek is ott vannak. Ilyen még nem volt. Szívem szerint már rég visszaírtam volna neki, hogy „igen, nagyon szeretnék!!”-stb. jellegű mondatokkal, de féltem. Mi van ha ő nem gondol rám „így”?!  Végül írtam neki, hogy benne vagyok, úgy is rám fér egy kis kikapcsolódás. Filmezni meg bármikor lehet. De még is elkezdtem izgulni.

Hova mennénk? És mégis mit csinálnánk? Mit vennék fel? Egy rendes göncöm sincs, amit felvehetnék. Ezernyi kérdés kavargott a fejembe. Gondolkodás menetem egy csipogás zavarta meg, ami jelezte, hogy egy újabb SMS érkezett.

„2-re ott vagyok érted! Vagy mégse…?!”

                                              Harry xx

Hogy érti azt, hogy mégse? Mindenesetre visszaírtam egy „rendben, várlak” választ, a készüléket ledobtam az ágyra. Kisétáltam a közlekedőbe, ahol az órára pillantottam. 

-Ó, már dél van!-jegyeztem meg magamban-ideje felkelnie a bátyámnak, úgy is sokat aludt, meg hát ki ne szeretné idegesíteni a testvérét?!

Halkan benyitottam a kissé rumlis, „Zayn illatú” szobába, odalopóztam az ágyához, majd ráugrottam. Kicsit még nekem is fájt, de megérte, mert egyből felébredt…

-Jóóóóóóóóóóóóóóó reggelt!-ordibáltam az arcába.

-Te mégis mi a fenét csinálsz? Tudod te hány óra? Még sötét van!

-Igen! Az agyadban, ott van a sötét! Pontosan dél van!-húztam fel a redőnyöket, beengedve azt a kevés napfényt, ami odakint volt.

Erre még jobban magára húzta a takarót, majd erőt vett magán és végül kikelt az ágyból.

-Mit csinálsz ma?-kérdezte

-Ő….-találtam ki egy hazugságot, mert megölne Zayn, ha kiderülne, hogy Harry-vel találkozgatok-…Hannánál leszek.

-Oké, én pedig találkozok Ben-ékkel.-mondta, mire én levágtam egy „megmondtam fejet”.

Az a 2 óra hamar eltelt. Megebédeltünk, feltettem egy gyors sminket, majd körülbelül fél óra hezitálás után, arra jutottam, hogy egy farmert veszek fel, egy egyszerű felsővel és sállal, hozzá pedig csizma. Elköszöntem Zayn-től, aki szerint én Hannánál leszek, felkaptam a szövet kabátomat, és kisétáltam a ház elé. Ránéztem az órára és már 14:05 volt, Harry pedig sehol. Kicsit előrébb sétáltam és az egyik fa tövében, egy levelet pillantottam meg.