6.rész

Ehhez én túl béna vagyok. Feladom! Nem megy. Löktem ki magamból a mondatokat, mikor már huszadjára rontottam el a gitárszólót. Egyszerűen nem voltam rá képes. Lehet, hogy a bennem eluralkodó idegesség okozta stressz miatt. Vagy lehet, hogy a túlságosan nagy önbizalom hiányom miatt. Most itt ez a lehetőség. Hogy egy bandában gitározzak. Hogy az álmom valóra váljon. És még sem megy.

-Figyelj Rózi! Nyugalom! Nálad jobb gitáros nem igen akad! És hidd el, hogy be fogsz jutni! Hinned kéne önmagadban. Legalább egy kicsit!-mondta sorra a mondatokat a gitártanárom, bár felét se hallottam meg..Mindig a lelkembe látott. Sosem birtam letagadni semmit előtte. Nem csak gitározni tanított meg, hanem rengeteg mindenre az életbe. Viszont az „önbizalom” leckét még nem sajátítottam el. Talán majd idővel.

Jó hosszú gyakorlás volt. De egyszerűen kellett, mert holnap válogató. Amire hazaértem már 7 óra volt.

-Megjöttem! Sziasztok!-köszöntem, míg megszabadítottam magamat a kabátomtól és a lábbelimtől.

-Szia kincsem, gyere éppen most készülünk vacsorázni!-szólt ki anya a konyhából, miközben a forró étellel egyensúlyozott az asztalig.-szólj kérlek a bátyádnak és Fabiannak.

Gyors felszaladtam az emeletre, először anyáék szobájába szóltam be, majd a bátyáméba, gyors kezet mostam és már az asztalnál ültem. Hasam már jelezte, hogy épp itt az ideje, hogy egyek, mert legutoljára 11kor ettem, akkor se valami sokat. Mindenki az mondja, hogy olyan vagyok mint egy deszka, én pedig ezt midnig nagyon jól kifogásolom.

-Mit eszünk?-jött le 5 perccel később Zayn is.

-Zöldséges rizs és hal!-válaszolta anya.

A vacsora abból állt, hogy azzal tömték teli a fejem anyuék, hogy nem kell izgulni és ne gondoljak rá hogy ott lesz kb 20-30 ember.

-Köszi anya, nem is gondoltam ilyenre….eddig a percig!

Fél kilenckor még találkozok Harryvel, mivel azt mondta, hogy a válogatás előtt még találkozni szeretne és sok szerencsét kívánni. Azt mondta menjünk el sétálni, de nem pártoltam az ötletet kivételesen, mert anya azt mondta ma már ne menjek sehova a holnap miatt, a másik ok pedig a rajongók. Ezért úgy döntöttünk, hogy ő jöjjön ide.

*Csengettek.

Nyitooooooooooooom!-rohantam le a szobámból ügyleve, hogy ne essek el. Ám Zayn közelebb volt és csak hogy bosszantson ő is elindult kinyitni az ajtót. Erre én még gyorsabban futottam, ő neki pedig sikerült kinyitni az ajtót. Meg akartam állni de nem úgy sikerült és majdnem a földön végeztem, de Harry elkapta a kezem.

-Jézusom! Életveszélyes vagy!-köszöntött Harry, majd egy csókot nyomott ajkamra.

-Na jó, asszem inkább visszamegyek Másnaposokat nézni. Mindjárt kezdődik. Jöttök?-kérdezte Zayn elég faképpel, az előbb láttak után.

Összenézünk Harryvel, majd bólintottunk és helyet foglaltunk a kanapén. Már vagy 20 perce mehetett a film, mikor ismét csöngettek.

Zaynre néztem „most én nyitom ki az ajtót” fejjel, ő pedig kivételesen megendgedte, mert belemerült a filmbe. Nem tudtam ki lehetett. Senkire nem számítottunk. Elfordítottam a zárba a kulcsot, majd 3 fiúval találtam szembe magamat, kezükbe egy-egy doboz pizzával.

-Megérkezett a pizza!-üvöltötték el magukat- ugye nem gondoltad, hogy szerencse kívánás nélkül mész el a válogatásra?

A nyakukba ugorva üdvözöltem őket.

-Jaj fiúk, köszönöm, de fel is hívhattatok volna, ezért nem kellett volna ide jönni. Gyertek be, Másnaposokat nézünk!-nyitottam ki az ajtót, hogy beférjenek.

-Az nem ugyanolyan, és Másnaposok? Imádoooooooom! Rohant be Louis a nappaliba Harryékhez, miután levette cipőjét és kabátját. A többiek pedig sorra követték. A filmet végig röhögtük, majd még egyszer midnenki sok szerencsét kívánt, kikisértük Zaynnel a fiúkat, Hazza adott, egy szerinte „meg fogod nyerni úgyis a válogatást” csókot, majd mindannyian távoztak. Mi pedig eltettük magunkat holnapra.