Sziasztok!:) Hoztam az új részt. Bocsi az időben lépegetésért, de az x-factoros időszakot nem szeretném kifejteni.
-Mi lenne ha elmennétek mondjuk a Nando's-ba, hogy jobban megismerjétek egymást?
-Mi? Mi? Mintha a Nando's szót hallottam volna. Benne vagyok!-felelte Niall.
-És te nem jössz?-kérdezte Harry.
Felé fordultam, majd újra a szemébe néztem, és egy furcsa érzés tört elő belőlem. Olyan ismerős volt. Valakire emlékeztetett, de nem tudom kire. Itt egy hang megszólalt bennem, hogy inkább ne menjek.
-Ő, én izé, nem, kicsit rosszul vagyok. Inkább hazamegyek, bocsi. Sziasztok!-öleletem meg őket köszönésképpen, majd Zayn arcára nyomtam egy puszit, és már ott se voltam.
Haza felé végig ezen gondolkodtam. Elmondhatatlan mit éreztem akkor. Mintha már láttam volna Harry-t valahol. De nem, az nem lehet, hiszen egy másik városból jött, ahol még életembe nem jártam, és különben is, elég kicsi az esélye, hogy bárhol is láttam.
Jaj de hülye vagyok! Még be se mutatkoztam. Rózi Malik vagyok, 16 éves, erősen álmodozó, meggyötört lány. Bradford-ban születtem, és ott is éltem egészen 10 éves koromig. Azóta London-ba élek anyával és a 17 éves bátyámmal Zaynnel. Ez a költözés részben a "felejtésre" szolgált. Hogy milyen felejtés?! 6 éve apukám meghalt egy autóbalesetben, amit azóta sem birok felfogni. Ő volt a példaképem. Ő mindig bízott bennem és támogatott. Még rágondolni is rossz, hogy többé már nem láthatom. Azóta azt hiszem, még összetartóbb család vagyunk. Leszámítva 1 dolgot. Anya 2 éve hozzáment Fabian-hoz, és mondjuk úgy, hogy nem igazán kedvelem. De szerencsére egy céget vezet, így gyakran távol van, amit én nagyon is díjazok. Bár most anyát is magával vitte(mivel ő is ott dolgozik), és már egy kicsit hiányzik. Mondjuk ezeket a dolgokat senki sem tudja, és próbálok "jó képpel fordulni" Fabian felé. Az életem a zene. Imádok énekelni, de annál is inkább gitározni. Ha a kezembe kerül a hangszer, nem tudom letenni. Úgy mond a gitár az életem része és azzal nőttem fel. Még elsőben irattak be anyáék, hogy tanuljak. Tökéletesen kibírom fejezni vele a lelki állapotomat. De ezek mellett még táncoltam is, de sajnos a tanulás miatt már nem volt időm rá. Van egy barátnőm, de nem mondom hogy a "legjobb barátnőm", mert annál sokkal több. Amikor ide költöztem nem igazán fogadtak be. Én voltam az új fogszabályzós lány, akit csak piszkálni lehet. De Hannát ez nem érdekelte. Nagyon jól összebarátkoztunk, és azóta már olyan mint a tesóm. És körülbelül ennyi. A történetből úgy is kiderül minden.
Jaj de hülye vagyok! Még be se mutatkoztam. Rózi Malik vagyok, 16 éves, erősen álmodozó, meggyötört lány. Bradford-ban születtem, és ott is éltem egészen 10 éves koromig. Azóta London-ba élek anyával és a 17 éves bátyámmal Zaynnel. Ez a költözés részben a "felejtésre" szolgált. Hogy milyen felejtés?! 6 éve apukám meghalt egy autóbalesetben, amit azóta sem birok felfogni. Ő volt a példaképem. Ő mindig bízott bennem és támogatott. Még rágondolni is rossz, hogy többé már nem láthatom. Azóta azt hiszem, még összetartóbb család vagyunk. Leszámítva 1 dolgot. Anya 2 éve hozzáment Fabian-hoz, és mondjuk úgy, hogy nem igazán kedvelem. De szerencsére egy céget vezet, így gyakran távol van, amit én nagyon is díjazok. Bár most anyát is magával vitte(mivel ő is ott dolgozik), és már egy kicsit hiányzik. Mondjuk ezeket a dolgokat senki sem tudja, és próbálok "jó képpel fordulni" Fabian felé. Az életem a zene. Imádok énekelni, de annál is inkább gitározni. Ha a kezembe kerül a hangszer, nem tudom letenni. Úgy mond a gitár az életem része és azzal nőttem fel. Még elsőben irattak be anyáék, hogy tanuljak. Tökéletesen kibírom fejezni vele a lelki állapotomat. De ezek mellett még táncoltam is, de sajnos a tanulás miatt már nem volt időm rá. Van egy barátnőm, de nem mondom hogy a "legjobb barátnőm", mert annál sokkal több. Amikor ide költöztem nem igazán fogadtak be. Én voltam az új fogszabályzós lány, akit csak piszkálni lehet. De Hannát ez nem érdekelte. Nagyon jól összebarátkoztunk, és azóta már olyan mint a tesóm. És körülbelül ennyi. A történetből úgy is kiderül minden.
Pár hónap eseménye fénysebességgel telt el. Nagyon jóba lettem a srácokkal. Sokat próbáltak a közelgő középdöntőre. Beköltöztek az X-factor házba, szóval egyedül maradtam anyával és Fabiannal. És bátran kijelenthetem, hogy megalakult az One Direction. A név Harry-nek köszönhető, mivel mind az 5 fiúk más volt, de még is egy volt a céluk és az álmuk. Úgy mond egy irányba tartottak. Szóval szerintem nagyon találó a név. Mindent elárul. Sorra jöttek az adások, egyre nagyobb megméredtetések. Egyre kevesebb szabadidő, egyre kevesebbet találkoztam velük. Egyre fáradtabbak, és fáradtabbak voltak. Minden szombaton ott tomboltam, és nem sikertelenül. Minden döntőt, párbaj nélkül "hajtottak végig" és egyre többen ismerték meg őket. Sorra estek ki a jobbnál, jobb előadók. Mivel megúszták az összes párbajt, mindenki úgy látta ők lesznek a 2010-es X-factor győztesei. Ám nem így lett. Az utolsó előtti döntőbe kiestek, de még így is övék lett a 3. hely, és az éve együttese cím.
Hihetetlen, hogy néhány hónap alatt rengeteg ember hallott róluk. Egyre töben is többen. Egy idő után Európa, majd átterjedt a többi kontinensre is az "One Direction láz". A suliba egy csomóan megpróbálnak kedveskedni, mióta Zayn elment a műsorba. Csak én átlátok az embereken...
Az ünnepek előtt egye bár befejeződött a verseny, a fiúkat rengeteg interjúra hívták.
Harry-t nagyon megkedveltem, nem mintha a többieket nem..de ő más volt. És ez az érzés egyre erősebb volt...
Hihetetlen, hogy néhány hónap alatt rengeteg ember hallott róluk. Egyre töben is többen. Egy idő után Európa, majd átterjedt a többi kontinensre is az "One Direction láz". A suliba egy csomóan megpróbálnak kedveskedni, mióta Zayn elment a műsorba. Csak én átlátok az embereken...
Az ünnepek előtt egye bár befejeződött a verseny, a fiúkat rengeteg interjúra hívták.
Harry-t nagyon megkedveltem, nem mintha a többieket nem..de ő más volt. És ez az érzés egyre erősebb volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése