5.rész

Perceken keresztül bámultuk egymást, ebből a telefonom rezgése ábrándított ki.

-Igen?-szóltam bele kissé unott hangon.

-Hát neked meg mi bajod? Csak annyit akartam kérdezni, hogy nem jössz el bulizni?-kérdezte a bátyám.

-Már mondtam, hogy Hannánál vagyok!-hazudtam ismét ugyanazt.

-Jaj tényleg, de attól eljöhettek!-válaszolt az előbb elhangzott mondatomra

-Ő bocsi nem, tudod ma olyan csöpögős filmnézős, csajos bulit csinálunk ketten!

-Nők…na mindegy, asszem leteszem, mert addig még van egy-két elintéznivalóm. Puszi-és meg sem várva a válaszomat, kinyomta.

-Mehetünk?-kérdezte Harry, miután eltettem a telefonomat.

-Ő hova is?

-Hát a meglepetéshez!

-Ez még nem a meglepetés volt?-kérdeztem mosolyogva

-Nem igazán, a meglepetés még csak most jön!-válaszolta sejtelmesen.

-Túúúúúúúúúúúúúl titokzatos vagy, mondtam már?

-Nem tetszik?-kérdezte csalódottan

-De, imádom!-nyomtam egy puszit az arcára.

Beszáltunk a kocsiba, ahol Paul már elfoglalta a sofőr szerepet, köszöntöttem, majd el hajtottunk. Az út csendben telt. Harry a telefonját babrálta, gondolom Twitter…én a kinti gyönyörű hóesést bámultam. A bámulásból ismét a telefonom hozott vissza az életbe, jelezve, hogy sms-em érkezett.

„Nézd meg a Twittered!”

Begépeltem az adataim, majd rámentem Harry adatlapjára, sejtve, hogy biztos oda írt ki valamit. Jó tippeltem.

„Imádom amikor azzal lehetek akit szeretek. Életem legjobb délutánja. Szeretem! xx ”

Elmosolyodtam, majd felnétem Harry-re aki már várta a reakciómat. Közelebb csúszott és egy rövid csókot lehelt a számra. Sosem mertem bevallani, de most már itt az ideje. Belé szerettem. Nagyon-nagyon!

Körülbelül 5 perc múlva lefékezett a fekete jármű. A már ismert közös helyünkhöz, az 'Édes Élethez'. Ám most ki volt téve a zárva tábla, és gondoltam, hogy úgyse ide jövünk. Mielőtt észrevették volna a göndör hajú fiút, megfogta a kezem és még is csak a fánkos felé húzott.

-Ő, Harry, nem azért de zárva van…és nem szeretnék fiztetni azért, hogy betörjünk.

Harry meg sem hallva ezt, tovább húzott. Kinyitotta a gyerekek rajzaival díszített ajtót, majd maga elé engedett, végül pedig ő is belépett a helyiségbe. Most nem hallatszódott az emberek nyüzsgése. A rádió se. Üres volt az egész. Harry odavezetett a közös asztalunkhoz, amit meglátva ledöbbentem. Gyönyörű volt. Gyertyákkal díszítette az asztalt, és ott éktelenkedett 2 tányér, 2 db fánkkal.

-Tudom, hogy nem ez a legromantikusabb, és hogy ilyen nagyon ínyenc kajával szoktak ilyenkor meglepni, de minden étterem teli volt, vagy nem adták oda, és a többi…

-Harry ez gyönyörű! Imádom! És ez a legromantikusabb! Ez a közös helyünk, és most veled lehetek kettesbe!! Mi kell még?-kérdeztem, miközbe elmosolyodtam.

Erre ő közelebb lépett, majd egyre csak közeledett. Ajkait az enyémre nyomta, a kezét pedig a derekamra helyezte. Az én kezeimet pedig a nyaka mögé vezettem. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Nem is tudom elmondani, benne megtalálom önmagamat. Gyönyörű este volt. A fánkot, mint kiderült, ő díszítette. Egy ’forever’ felirattal. Időközbe előjött Bill is, aki mindvégig tudott az egészről és nem szólt nekem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd udvariasan elbúcsúztunk és kiléptünk az ajtón. Bár asszem megbántuk mindketten. Kiérve Zayn-nal és 2 barátjával futottunk össze. Megtorpantam. Mintha leállt volna a szívmúködésem.

-Rózi, te mi a fenét csinálsz itt HARRYVEL?!kérdezte ledöbbenten, de hangjába hallatszódott a harag is. Átvertem. Tudtam, hogy ha most elkezdem kimagyarázni magunkat, még nagyobb bajt okozok. Elkellett mondanom neki.

-Az az igazság, hogy már régóta jóban vagyok Harryvel. Amikor először megláttam, már akkor éreztem, hogy ő más. És most találkoztunk. De nem mertem elmondani, mert féltem, hogy hogyan reagálsz rá.

-És körülbelül meddig is akartad eltitkolni előlem! És igen, nem igazán örülök neki, mert féltelek! Féltelek, hogy csalódás ér. Te is tudod milyen könnyen összetörsz.

-De Zayn! Értsd meg, én szeretem Harryt.

Harry szótlanul hallgatta végig az egészet. Amikor elmondtam az előzőket, már éppen megszólalt volna, de Zayn újra beszélni kezdett.

-Igazad van, talán. Nem akadályozhatlak meg, viszont Harry, ha csalódást mersz okozni Rózinak azt nem éled túl!-mondta teljes komolysággal a bátyám.

-Megértettem főnök! És igérem nem okozok neki semmi csalódást. Szeretem!-jelentette ki Harry.

-Jó, de most már menjünk bulizni, mert már tíz óra van. Rózi neked pedig ideje hazamenned. Hívok egy taxit.

-Nem kell, úgy is itt van Paul. Hazavisszük!-felelte Harry.

-Rendben! Reggel találkozunk!-ölelt meg a bátyám, elköszönt Harrytől majd elindultak.

-Jó bulizást!-ordítottam utána, mikor már 10 méterre jártak.

-Köszi hugi!

Gyorsan eltelt az út. Megbeszéltük, hogy jobb így, hogy még most az elején megtudta Zayn. Lefékeztünk a házunk előtt, majd Harry kiengedett az ajtón. Megálltunk egymással szemben, majd megszólalt.

-Nagyon jól éreztem magam!

-Én is! Szeretlek!

-Imádlak!-ölelt át, majd egy csókot nyomott a számra köszönés képpen. Majd pedig visszaszált az autóba, én pedig előkotortam a kulcsomat. Gyors lezuhanyoztam, majd átöltöztem a bocis pizsimbe és befeküdtem az ágyba, laptopomat az ölembe kapva. Böngésztem egy kicsit tévé mellett, majd mielőtt lekapcsoltam volna a gépet, csipogtam egyet.

"Sose bánd meg azt,ami legalább egyszer mosolyt csalt az arcodra...!"