10.rész

Tényleg nagyon rövid, de meghoztam!:)))

Lefagytam.  Azt kellett látnom, hogy a húgom nyakán egy kést tartottak. Nem tudtam a rendőrök mikor jönnek már. Csak álltam, remegtem, könnyimet tartottam vissza és reménykedtem…

                                                  Rózi szemszöge

  Egy hideg tárgyat éreztem a nyakamon, és a fiú erős szorítását.  Mozdulni se mertem, mondjuk nem is tudtam… Senki se szólt egy szót se. Nem tudtam mi történik. Nekem ez túl sok volt. Már csak a csodában bíztam. Hirtelen egy nagy lövés hallatszódott, amit egy másik követett. Iszonyatosan megijedtem. Majd aki eddig a kést szorította a nyakamhoz, a földre lökött, és éreztem, hogy ő is lebukik velem a talajra. 

  Gyenge voltam. Talán kicsit jó is lett volna vízszintesbe tudni magam, de nem ilyen körülmények között… Lépteket hallottam felém közeledni. Megijedtem, hogy megint a támadóm. Felsegített ülő helyzetbe, majd lehúzta az arcomról a kendőket. Zayn volt az. Elkezdtem zokogni, és a nyakába borultam.

-Ne sírj minden rendben van most már!- nyugtatgatott, nem sok sikerrel. Ő is tudta, hogy semmi sincs rendben. Bármi megtörténhetett volna.

Még mindig ölelgettem, amikor megláttam a közeledő rendőröket, nyomukba Hanna és a fiúk. Feltápászkodtam majd előbb Hannát öleltem meg, aki mondott pár biztató mondatot, majd átadott Harrynek.

-Jézusom, annyira megijesztettél! Ezek a szemetek, nagyon féltettelek!- ölelt át Harry, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd percekig csöndben álltunk.

-Elnézést uram, ők most meghaltak?- kérdeztem meg egy átlagos magasságú, bajuszos rendőrt.

-Nem, ez csak egy lövés, ami elkábította őket egy kis időre…- válaszolta a rendőr.

Biztonságba éreztem magam. De mégis éreztem, hogy ez mély nyom lesz a szívemben, amit lehetetlen elfelejteni.