11. rész

Túl vagyok a vizsgáim egy részén, de még a szóbeli és a 2. kompetencia hátra van. Utána osztálykirándulás, szerenád, ballagás, táncgála, meg minden így egyszerre....Szóval egy rövid részt összehoztam nektek, de a következőt nem tudom mikorra bírom hozni..! Jó olvasást! Annyit kérhetnék, hogy aki olvassa, az írna egy kommentet, hogy tudjam kik olvassák és mi a véleményük! Köszöntem:)

Sajnálom, hogy elrontottam a szülinapodat. Pedig annyira vártam ezt a napot, hogy majd bulizunk a barátnőm 18. szülinapját ünnepelve.

- Jaj dehogy baj, a lényeg, hogy jól vagy, csak ez számít! Bulizni meg bármikor lehet!- próbált nyugtatni Hanna, miközben a nappaliba ültünk, miután a buliból, egy „pizsi parti” lett.

- De az nem ugyanolyan, ez egy különleges nap lett volna. Ma betöltötted a bűvös 18-at. Nem így kellett volna lennie. El kéne menned bulizni!

- Viccelsz? Nélküled sehova, és hidd el, nekem az a legfontosabb, hogy veled lehetek ezen a napon. Nem kell buli, ajándék, drága étterem, sok ember, a lényeg, hgy te itt vagy. Ezek mit sem érnek, egy barátnő nélkül, akire bármikor számíthatsz!- győzködött Hanna, mire a végére, mindkettőnk szeme sarkából kigördült egy könnycsepp.

- Imádlak, örökre!- öleltem meg szipogva a barátnőmet.

- Mi lenne ha lehívnánk a fiúkat és játszanánk valamit?-tette fel a kérdést Hanna, miután elengedtük egymást.

- Benne vagyok. Te szólj az a konyhába lévőknek, én felrobogok az emeletre.

- Harry!- nyitottam be kopogás nélkül az ajtón. - Nem jössz le a nappaliba? Játszunk valamit, ami gondolom a felelsz vagy mersz lesz.

-Ő egy pillanat, csak még egy utolsó…- nem bírta befejezni, mert lecsuktam a laptopját, és felkuncogtam. - Gonosz vagy ugye tudod?-lépett közelebb, miközbe a fejét rám szegezte.

- Tudom, de ezen nem birok változtatni!-néztem mélyen a zöld szemeibe, majd egy gyors csókot lehelt a számra.

Még átszóltam Zaynnak, majd mindannyian a nappaliba mentünk. Liamék már ott voltak.

- Mit játszunk?- kérdezte Niall, miközben chipset „falatozott”

- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Hanna

- Inkább felesz vagy felesz-et kérlek!- válaszolta rá Louis

- Nem ugyan az?- csatlakozott a beszélgetéshez Zayn is.

- Nem, mert nincs kedvem felállni a kanapéból, így inkább csak kérdezgessünk.

- Igaza van Louisnak!- csatlakozott hozzá Niall is.

- Istenem, milyen egy lusta bagázs, de legyen!- egyeztem bele.

-  Ki kezd?- szólalt meg Niall, már a kanapén ülve.

-  Én!- kiáltott fel Harry-Louis, mi a legcikibb történeted?

-  Nem hinném, hogy szeretnétek tudni, már látom a vigyorgós arcotokat….

- Na gyerünk, bökd ki!

- Na jó! Egyszer suliba (Már akkor is jó fenekem volt- jegyezte meg halkan) az ablakból bámultam kifelé, elmerülve a gondolataimba, a kezemet pedig az ablakpárkányban pihentettem. Egyszer csak valaki rácsapott a már említett testrészemre. Azt hittem megint valamelyik lány szórakozik, és ösztönösen elordítottam magamat, egy-két gyönyörű magyar szóval, majd megfordultam és lefagytam. A tanárom volt. Elkezdtem mentegetőzni, bocsánatot kérni, eléggé elszégyelltem magam, de hát jogos volt. Hogy gondolja, hogy az én féltett testrészemet ütögesse. Végül a tanár bocsánatot kért, én meg még jobban elszégyelltem magamat, még jó hogy utána mentem az X-factorba, és nem igazán találkoztam vele.

Mindenki dőlt a röhögéstől. Louis hátsója már akkor is vonzotta az embereket. A saját tanárát is. Niall a földön fetrengett, de már a többieket se sok választotta el.