9.rész

Meghoztam a 9.részt!:) Lehet, hogy még ma megérkezik a folytatás, de nem igérem. Viszont a hétvégétől egészen csütörtökig nem garantálok részt, mert záróvizsga lesz, ami olyan mint a kisérettségi...:/ Örülnék pár megjegyzésnek, és iszonyatosan köszönöm a látogatókat, kommenteket!:)) 

Lassan újra életet leheltem szemeimbe viszont az időérzékem elveszett. Hunyorogtam egy kicsit, majd szinte már rendesen láttam. Egy sötét szobában voltam, egy székhez kötözve. Rájöttem mi is történt. Bevillantak a történések. A fejem lüktetett. A helyiség elég  elhagyatott volt, csak az alap dolgok foglaltak helyet: egy régi bőrhuzatos kanapé, egy Narnia feelingű ruhásszekrény, és egy pár könyvvel ellátott polc. Az ablak el volt sötétítve. Nem telhetett el sok idő, mert a redőnyön keresztül beszűrődött a fény. Még mindig remegtem.  Megcsörrent a telefonom nem túl halk jelzése, amit megpróbáltam kikotorni a zsebemből bekötött kezekkel, nem túl sok sikerrel. Az ajtó nyitódott és az elrablóim léptek be rajta. Mielőtt felvettem volna a telefont, kikapták a kezemből.

- Ki az a Harry? Mondd meg és jobban jársz!- fenyegetett meg az egyik huszas éveiben járó fiú, aki a kocsiba a sofőr szerepét töltötte be.

- Nem, kérem engedjenek el!- kezdtem kétségbeesetten kérlelni őket.

Kinyomták a még mindig pittyegő készüléket. Majd újra csörögni kezdett.

-     -  Végre Rózi felvetted! Hol a fenébe vagy? Mindjárt jön Hanna. - hallottam a vonal túlsó végéről az ismerős hangot, és válaszolni szerettem volna, de a számat eltapasztó kéz nem hagyta. A könnyeim ismét kitörni készültek.

-     -  Rózit most sajnos nem bírom odaadni. Viszont ha viszont akarod látni, akkor jobb ha azt teszed amit mondok.

-     -  Tessék? Hol van Rózi? Mire készül? Nem ajánlom, hogy hozzá merjen érni, mert nagyon megbánja! – tört elő Zaynból a félelem.

-     -  Itt most én mondom a játékszabályokat!

-     -  Ha elengedi utána, megteszem! – egyezett bele Zayn.

-     -  Hozz nyolc órára a régi raktárépülethez 80 milliót, és egy kocsit, a lány pedig szabad. De viszont nem ajánlom, hogy hozz magaddal rendőröket, különben a lánynak annyi.

-      - Ott lesz amit kér, de ha bántani meri Rózit, azt nagyon megbánja.

Erre már nem válaszolva kinyomta a telefont a férfi. Még odavágtag egy „ne próbálj megszökni, mert nem fog sikerülni-t” majd ismét a csend töltötte be a helyiséget. Nagyon féltem. Sehogy sem sikerült kioldanom a kötelet. Az egyetlen amit tehettem, hogy vártam, hogy meghalok-e vagy sem. A nap már lenyugodott, az ajtó pedig ismét nyikorogni kezdett. A széktől megszabadítottak, de a kötél még mindig összetartotta, a már elszorított kezeimet. Elkezdtek lökdösni kifelé a házból. Az udvar zaját csak a néha eltávolodó kocsik zaja zavarta. A másik férfi bekötötte a számat és a szememre is egy kendőt csavart. Egy közeledő kocsit észleltem. Az ajtók zaját hallottam, majd lépéseket.

-       Ügyes vagy! Most pedig add oda a fiúnak a pénzt és a kocsi kulcsot, de semmi rossz mozdulat. -adta ki az utasításokat a férfi.

                                          Zayn szemszöge

Nagyon féltem. Az egyik legfontosabb ember az életemben, és most túsz két vadidegen ember kezei közt. Megtettem az utasítást, szépen, lassan elindultam a férfi felé hogy átnyújtsam a váltságdíjat. Ő is elindult felém majd egy gyors és biztos mozdulattal kirántotta a kezemből a táskád ami a pénzt tartalmazta és a kocsikulcsot.

-     -  Engedd el, megkaptad amit akartál!- emeltem fel a hangomat!

-      - Csak nem gondoltad, hogy komolyan gondoltam? Nagyon rossz észjárású vagy- mondta gúnyosan.

Megszegték. Mit is hittem volna. Akaratom ellenére is megindultam felé, de meg is hátráltam a fiú következő tettére. Előrántott egy kést, és a hideg fémet a húgom nyakához emelte.

-      - Hé, vegyél visszább, mert kinyírom!- kezdte ismét a fenyegetőzést.

Nem tudtam mit tegyek. A rendőrök azt mondták hátul lesznek és a megfelelő pillanatban egy kábító lövedéket lőnek rájuk. A helyzet reménytelennek tűnt…