13.rész

-Jézusom, mikor akarunk visszafordulni, már vagy 1 órája megyünk! El fogunk tévedni, és megesznek a medvék.
-Rózi, 10 perce sétálunk, kb 3 utcára a házunktól!
-Igen de fél 9 van. Nem soká sötétedik. Már hallom a medvéket.
-Hülyeeeeee.... nézd ott van Harry!- mutatott a túloldalon sétáló Harryre.
Átsétált hozzánk, majd készült megölelni, de úgy gondoltam eljátszom a sértődöttet.
-Harry Styles, hol a fenébe voltál, egész nap elérhetetlen vagy, és csak annyit írsz, hogy élsz.
Teljesen ledöbbent, nem erre számított.
-Bocsánat, én csak...
-Nincs bocsánat! Jogom van midnenről...-itt nem bírtam tovább, és elröhögtem magam. Nekem az ilyen sose megy. Harry és megkönnyebbült, és átöltelt egy csók kíséretében.
-Ő nekem most dolgom van, majd jövök, sziasztok! - ezzel Zayn el is sietett valamerre, bár elég furán viselkedett.
-Na gyere, menjünk haza.-húzott maga mellé Harry, majd kézen fogva elindultunk.
-Harry, nem szeretnék kötekedni, de nem erre lakunk...
-De erre megyünk.
-Jó, de ez akkor is teljesen más irányba van.
-Nembaj, gyere már. Egy kis kerülővel megyünk.
Körülbelül 20 perc séta után, egy csendesebb utcán jártunk. Harry hirtelen megállt, majd a mellettünk lévő házra pillantott.
-Tetszik ez a ház nem? Mert nekem nagyon.
-Igen, gyönyörű!-csodáltam meg a házat, majd Harryre pillantottam.
-De nálad nem gyönyörűbb!-csókolt meg
-Valami baj lehet a látásoddal!
-Nekem ugyan nem.
-Ismerem az embert aki itt lakik, gyere nézzük meg bentről is.-húzott a csengőhöz-de ő most nincs itthon, nyaraláson van, és megkért, hogy etessük meg a macskáját, és ellenőrizzük a riasztót.
-Pont téged kért meg? A közelében lévő legelfoglaltabb személyt? Ki lakik itt?
-Á nem ismered, de gyere menjünk be!-nyitotta ki az ajtót.
-Figyelj én kimegyek a kertbe megnézni, hogy minden rendben van-e, addig te nézz szét a nappaliba. - adta ki az utasítást Harry.
Felkapcsoltam a villanyt, és megpillantottam a gyönyörű nappalit. Nagyon harmónikusan volt berendezve, az itt lakó embernek, olyan lehet az ízlése, mint nekünk.
Ahogy körbejártam a szobát, megpillantottam egy kis dobozkát, mellette egy lapot, amin az én nevem állt. Hezitáltam, hogy megnézzem-e..kitudja, lehet hogy másik Rózi, bár ez nem gyakori név, így amellett döntöttem, hogy megnézem.
Széthajtottam a lapocskát, majd olvasni kezdtem.
"Lassan betöltöm a 18-at, te pedig a 17-et. Már régóta tervezem ezt a házat. Hogy ha már nagykorúak leszünk, itt éljünk. Mert szeretlek. És veled szeretnék együtt lenni örökre. Amióta megláttalak. Más voltál mint a többiek. Valami megfogott benned. És ne nevess ki, de olyan volt, mint ha már régóta ismernélek. Remélem, hogy te is benne leszel, hogy hamarosan itt éljünk. Szeretlek!"
A dobozkához nyúltam, amiről lehámoztam a csomagolást, és szétszedtem. Egy kulcs volt benne. A ház kulcsa. És Úristen fánkos. Hogy lehet ennyire édes?:) -gördült ki egy könnycsepp a szememből. Annyira szeretem!