6.rész

Ehhez én túl béna vagyok. Feladom! Nem megy. Löktem ki magamból a mondatokat, mikor már huszadjára rontottam el a gitárszólót. Egyszerűen nem voltam rá képes. Lehet, hogy a bennem eluralkodó idegesség okozta stressz miatt. Vagy lehet, hogy a túlságosan nagy önbizalom hiányom miatt. Most itt ez a lehetőség. Hogy egy bandában gitározzak. Hogy az álmom valóra váljon. És még sem megy.

-Figyelj Rózi! Nyugalom! Nálad jobb gitáros nem igen akad! És hidd el, hogy be fogsz jutni! Hinned kéne önmagadban. Legalább egy kicsit!-mondta sorra a mondatokat a gitártanárom, bár felét se hallottam meg..Mindig a lelkembe látott. Sosem birtam letagadni semmit előtte. Nem csak gitározni tanított meg, hanem rengeteg mindenre az életbe. Viszont az „önbizalom” leckét még nem sajátítottam el. Talán majd idővel.

Jó hosszú gyakorlás volt. De egyszerűen kellett, mert holnap válogató. Amire hazaértem már 7 óra volt.

-Megjöttem! Sziasztok!-köszöntem, míg megszabadítottam magamat a kabátomtól és a lábbelimtől.

-Szia kincsem, gyere éppen most készülünk vacsorázni!-szólt ki anya a konyhából, miközben a forró étellel egyensúlyozott az asztalig.-szólj kérlek a bátyádnak és Fabiannak.

Gyors felszaladtam az emeletre, először anyáék szobájába szóltam be, majd a bátyáméba, gyors kezet mostam és már az asztalnál ültem. Hasam már jelezte, hogy épp itt az ideje, hogy egyek, mert legutoljára 11kor ettem, akkor se valami sokat. Mindenki az mondja, hogy olyan vagyok mint egy deszka, én pedig ezt midnig nagyon jól kifogásolom.

-Mit eszünk?-jött le 5 perccel később Zayn is.

-Zöldséges rizs és hal!-válaszolta anya.

A vacsora abból állt, hogy azzal tömték teli a fejem anyuék, hogy nem kell izgulni és ne gondoljak rá hogy ott lesz kb 20-30 ember.

-Köszi anya, nem is gondoltam ilyenre….eddig a percig!

Fél kilenckor még találkozok Harryvel, mivel azt mondta, hogy a válogatás előtt még találkozni szeretne és sok szerencsét kívánni. Azt mondta menjünk el sétálni, de nem pártoltam az ötletet kivételesen, mert anya azt mondta ma már ne menjek sehova a holnap miatt, a másik ok pedig a rajongók. Ezért úgy döntöttünk, hogy ő jöjjön ide.

*Csengettek.

Nyitooooooooooooom!-rohantam le a szobámból ügyleve, hogy ne essek el. Ám Zayn közelebb volt és csak hogy bosszantson ő is elindult kinyitni az ajtót. Erre én még gyorsabban futottam, ő neki pedig sikerült kinyitni az ajtót. Meg akartam állni de nem úgy sikerült és majdnem a földön végeztem, de Harry elkapta a kezem.

-Jézusom! Életveszélyes vagy!-köszöntött Harry, majd egy csókot nyomott ajkamra.

-Na jó, asszem inkább visszamegyek Másnaposokat nézni. Mindjárt kezdődik. Jöttök?-kérdezte Zayn elég faképpel, az előbb láttak után.

Összenézünk Harryvel, majd bólintottunk és helyet foglaltunk a kanapén. Már vagy 20 perce mehetett a film, mikor ismét csöngettek.

Zaynre néztem „most én nyitom ki az ajtót” fejjel, ő pedig kivételesen megendgedte, mert belemerült a filmbe. Nem tudtam ki lehetett. Senkire nem számítottunk. Elfordítottam a zárba a kulcsot, majd 3 fiúval találtam szembe magamat, kezükbe egy-egy doboz pizzával.

-Megérkezett a pizza!-üvöltötték el magukat- ugye nem gondoltad, hogy szerencse kívánás nélkül mész el a válogatásra?

A nyakukba ugorva üdvözöltem őket.

-Jaj fiúk, köszönöm, de fel is hívhattatok volna, ezért nem kellett volna ide jönni. Gyertek be, Másnaposokat nézünk!-nyitottam ki az ajtót, hogy beférjenek.

-Az nem ugyanolyan, és Másnaposok? Imádoooooooom! Rohant be Louis a nappaliba Harryékhez, miután levette cipőjét és kabátját. A többiek pedig sorra követték. A filmet végig röhögtük, majd még egyszer midnenki sok szerencsét kívánt, kikisértük Zaynnel a fiúkat, Hazza adott, egy szerinte „meg fogod nyerni úgyis a válogatást” csókot, majd mindannyian távoztak. Mi pedig eltettük magunkat holnapra.

5.rész

Perceken keresztül bámultuk egymást, ebből a telefonom rezgése ábrándított ki.

-Igen?-szóltam bele kissé unott hangon.

-Hát neked meg mi bajod? Csak annyit akartam kérdezni, hogy nem jössz el bulizni?-kérdezte a bátyám.

-Már mondtam, hogy Hannánál vagyok!-hazudtam ismét ugyanazt.

-Jaj tényleg, de attól eljöhettek!-válaszolt az előbb elhangzott mondatomra

-Ő bocsi nem, tudod ma olyan csöpögős filmnézős, csajos bulit csinálunk ketten!

-Nők…na mindegy, asszem leteszem, mert addig még van egy-két elintéznivalóm. Puszi-és meg sem várva a válaszomat, kinyomta.

-Mehetünk?-kérdezte Harry, miután eltettem a telefonomat.

-Ő hova is?

-Hát a meglepetéshez!

-Ez még nem a meglepetés volt?-kérdeztem mosolyogva

-Nem igazán, a meglepetés még csak most jön!-válaszolta sejtelmesen.

-Túúúúúúúúúúúúúl titokzatos vagy, mondtam már?

-Nem tetszik?-kérdezte csalódottan

-De, imádom!-nyomtam egy puszit az arcára.

Beszáltunk a kocsiba, ahol Paul már elfoglalta a sofőr szerepet, köszöntöttem, majd el hajtottunk. Az út csendben telt. Harry a telefonját babrálta, gondolom Twitter…én a kinti gyönyörű hóesést bámultam. A bámulásból ismét a telefonom hozott vissza az életbe, jelezve, hogy sms-em érkezett.

„Nézd meg a Twittered!”

Begépeltem az adataim, majd rámentem Harry adatlapjára, sejtve, hogy biztos oda írt ki valamit. Jó tippeltem.

„Imádom amikor azzal lehetek akit szeretek. Életem legjobb délutánja. Szeretem! xx ”

Elmosolyodtam, majd felnétem Harry-re aki már várta a reakciómat. Közelebb csúszott és egy rövid csókot lehelt a számra. Sosem mertem bevallani, de most már itt az ideje. Belé szerettem. Nagyon-nagyon!

Körülbelül 5 perc múlva lefékezett a fekete jármű. A már ismert közös helyünkhöz, az 'Édes Élethez'. Ám most ki volt téve a zárva tábla, és gondoltam, hogy úgyse ide jövünk. Mielőtt észrevették volna a göndör hajú fiút, megfogta a kezem és még is csak a fánkos felé húzott.

-Ő, Harry, nem azért de zárva van…és nem szeretnék fiztetni azért, hogy betörjünk.

Harry meg sem hallva ezt, tovább húzott. Kinyitotta a gyerekek rajzaival díszített ajtót, majd maga elé engedett, végül pedig ő is belépett a helyiségbe. Most nem hallatszódott az emberek nyüzsgése. A rádió se. Üres volt az egész. Harry odavezetett a közös asztalunkhoz, amit meglátva ledöbbentem. Gyönyörű volt. Gyertyákkal díszítette az asztalt, és ott éktelenkedett 2 tányér, 2 db fánkkal.

-Tudom, hogy nem ez a legromantikusabb, és hogy ilyen nagyon ínyenc kajával szoktak ilyenkor meglepni, de minden étterem teli volt, vagy nem adták oda, és a többi…

-Harry ez gyönyörű! Imádom! És ez a legromantikusabb! Ez a közös helyünk, és most veled lehetek kettesbe!! Mi kell még?-kérdeztem, miközbe elmosolyodtam.

Erre ő közelebb lépett, majd egyre csak közeledett. Ajkait az enyémre nyomta, a kezét pedig a derekamra helyezte. Az én kezeimet pedig a nyaka mögé vezettem. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen. Nem is tudom elmondani, benne megtalálom önmagamat. Gyönyörű este volt. A fánkot, mint kiderült, ő díszítette. Egy ’forever’ felirattal. Időközbe előjött Bill is, aki mindvégig tudott az egészről és nem szólt nekem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd udvariasan elbúcsúztunk és kiléptünk az ajtón. Bár asszem megbántuk mindketten. Kiérve Zayn-nal és 2 barátjával futottunk össze. Megtorpantam. Mintha leállt volna a szívmúködésem.

-Rózi, te mi a fenét csinálsz itt HARRYVEL?!kérdezte ledöbbenten, de hangjába hallatszódott a harag is. Átvertem. Tudtam, hogy ha most elkezdem kimagyarázni magunkat, még nagyobb bajt okozok. Elkellett mondanom neki.

-Az az igazság, hogy már régóta jóban vagyok Harryvel. Amikor először megláttam, már akkor éreztem, hogy ő más. És most találkoztunk. De nem mertem elmondani, mert féltem, hogy hogyan reagálsz rá.

-És körülbelül meddig is akartad eltitkolni előlem! És igen, nem igazán örülök neki, mert féltelek! Féltelek, hogy csalódás ér. Te is tudod milyen könnyen összetörsz.

-De Zayn! Értsd meg, én szeretem Harryt.

Harry szótlanul hallgatta végig az egészet. Amikor elmondtam az előzőket, már éppen megszólalt volna, de Zayn újra beszélni kezdett.

-Igazad van, talán. Nem akadályozhatlak meg, viszont Harry, ha csalódást mersz okozni Rózinak azt nem éled túl!-mondta teljes komolysággal a bátyám.

-Megértettem főnök! És igérem nem okozok neki semmi csalódást. Szeretem!-jelentette ki Harry.

-Jó, de most már menjünk bulizni, mert már tíz óra van. Rózi neked pedig ideje hazamenned. Hívok egy taxit.

-Nem kell, úgy is itt van Paul. Hazavisszük!-felelte Harry.

-Rendben! Reggel találkozunk!-ölelt meg a bátyám, elköszönt Harrytől majd elindultak.

-Jó bulizást!-ordítottam utána, mikor már 10 méterre jártak.

-Köszi hugi!

Gyorsan eltelt az út. Megbeszéltük, hogy jobb így, hogy még most az elején megtudta Zayn. Lefékeztünk a házunk előtt, majd Harry kiengedett az ajtón. Megálltunk egymással szemben, majd megszólalt.

-Nagyon jól éreztem magam!

-Én is! Szeretlek!

-Imádlak!-ölelt át, majd egy csókot nyomott a számra köszönés képpen. Majd pedig visszaszált az autóba, én pedig előkotortam a kulcsomat. Gyors lezuhanyoztam, majd átöltöztem a bocis pizsimbe és befeküdtem az ágyba, laptopomat az ölembe kapva. Böngésztem egy kicsit tévé mellett, majd mielőtt lekapcsoltam volna a gépet, csipogtam egyet.

"Sose bánd meg azt,ami legalább egyszer mosolyt csalt az arcodra...!"

Díj!

Az oldal megkapta az 1. díjat!!:))) Nagyon szépen köszönöm, iszonyatosan jól esik! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet fogok kitenni...köszönöm  Allie-nak!!:)

Feladat: 

Köszönd meg!Rakd ki a képet!Küld el legalább 3 embernek!Hagyj megjegyzést náluk!Írj pár dolgot magadról!

1.Kicsattanok az örömtől(!!)

2.Idén ballagok.

3.Imádlak titeket!

Rengeteg blognak elküldeném, de most csak párat teszek ki!(nincs sorrend!)

Fannika-nak
Barbi-nak (és az új blgojának is!)
Allie-nak

Adél-nak

Dóri-nak
Kitti-nek
Fanni-nak
Dori-nak
Merci-nek
Carmen and Mimi-nek

Most így ennyi, de tényleg még jó sok blognak tudnám odaadni!

4.rész

 Sziasztok!:) Meghoztam az új részt, most van időm megírni. Ismételten köszönök minden megjegyzést!x Jó olvasást!

Kíváncsian nyitottam ki a levelezőlap méretű borítékot, ami egy mondatot tartalmazott.

"Imádom a farsangot, mert olyankor a nagymamám töménytelen mennyiségű fánkot süt, bár van egy hely ahol egész évbe van, ez az isteni fánk megtalálható..!"

Egyből eszembe jutott a közelben lévő "Édes élet" nevű kávézó szerűség, ahova gyakran ellátogattam. Gyors eltettem a levelet a táskámba, majd sietős léptekkel elindultam. Csípős hideg volt, a pihenő autók ablakait jég borította. Azon tűnődtem, hogy milyen hülyeség ez az egész, hogy én ide eljövök. Vagyis hogy mivan ha nem is erre gondolt?! Vagy ha más írta a levelet és nem nekem címezte. Körülbelül 10 perc séta után, benyitottam a kávézóba, ahol megcsapott a meleg levegő. És itt elakadtam. Nem tudtam mit kéne keresnem, vagy hogy hol. Leültem a szokásos helyemre és körülbelül fél percen belül ott tertett Bill. Olyan negyvenes éveiben járó férfi lehetett. Már amióta ideköltöztünk azóta ismerjük egymást. Ha kevesen vannak a kávézóba gyakran cseverészünk az életről. 

-Szia Bill, olyan rég láttalak!!!-mondtam nevetve.

-Szép napot Rózi! Hát igen, nagyon rég volt a tegnap...! Van egy új specialitásom, hozhatok egyet?-kérdezte

-Köszönöm elfogadom-válaszoltam elszomorodva, mivel nem tudtam hogy mit kéne tennem.

Percegig ültem és bámultam magam elé, míg mutatóujjammal az asztalt ütögettem ritmusra. Gondolkoztam, hogy mégis minek szánta ezt Harry, viszont ez abba maradt, mert Bill érkezett meg a fánkommal.

-Jó étvágyat!-kacsintott egyet, majd elment.

Egy kis ideig bámultam az édességet, majd beleharaptam. Amikor a töltelékhez kellett volna hogy érjek, meglepett, hogy egy cetli volt a helyén. Gyors kihajtottm, és elolvastam magamba.

"Tetszik Bill új fánkja?:)) Szeretem a nagy ürességet. Bámulni a fákat, miközben a fűben fekszem. Persze ezt csak nyáron. De télen is gyönyörű...!

Nagy üresség? Fű? Ez a pálya! Bár egy kicsit messzebb van, így taxival kell mennem. Megdicsértem Bill-nek az új specialitását, elköszöntem, majd elindultam. Kilépve, ismét a hideg csapott meg. Szerencsémre, amit egy kcisit csodáltam is,  a kávézó előtt volt egy taxi. Gyors beszálltam a hátsó ülésre, majd elmondtam a helyszínt. Elkezdtem a telefonommal babrálni, de meguntam, így eltettem. Magam elé pillantva, az 1. ülés hátuljára, egy cetli volt ragasztva. 

"Érti a rejtvényeket..."

Felnevettem magamban. Az ablakon kinézve láttam, hogy már a "csendesebb" városrészbe vagyunk. A gyerekek hógolyóztak vagy épp hóembert építettek. A távolba már láttam az egyre közeledő pályát, és már oda is értünk.
-Mennyivel tartozom?-kérdeztem.
-Semennyivel, már el van inztézve!-jelentette ki.
-További szép napot Uram!-köszöntem el, majd becsuktam az ajtót.
Besétáltam az üres pályára. Mindent hó borított. Pár másodpercbe telt, míg szemem megszokta a hófehér színt. 1-2 szánózó gyermeken kívül, senki sem volt a pályán. Rossz helyre jöttem volna?! Körülnéztem, majd a távolba megláttam pár betűnek tűnő jelet a hóban. Közelebb sétáltam majd, kiolvashatóvá váltak a betűk. Egy szó volt. A leggyönyörűbb szó.
"SZERETEK!"
Meghatódtam, hogy valaki ilyet csináljon nekem. 
-Tetszik?-kérdeztem egy ismerős hang a hátam mögül. Odafordultam, majd egy gyönyörűszép zöld szempárba "botlott a szemem".
-Igen, nagyon, köszönöm szépen!-hálálkodtam-tudod, igazából én is így érzek, de sosem mertem......-nem bírtam befejezni, mert ajkait az enyémre tapasztottam. Felemelő érzés volt. Ajkaink lassan eltávolodtak egymástól. A hó pedig ismét hullani kezdett a borult égből. Gyönyörű pillanatok voltak.

3.rész

Meghoztam az új részt. Most már kezd elindulni a történek, mondjuk.:D Bár eléggé össze-vissza van az egész. Ha elolvastátok kérlek szépen hagyjatok véleményt, mert tényleg nem tudom ki olvassa és mit gondol

róla. De mindenesetre köszönöm ezt az 5 rendeszeres olvasót, a kommenteket és a látogatókat.

Miközben iszom a forró, habos kakaómat, azon tűnődöm mit csinálok ezen a februári napon. Kint hideg van. A tegnap lehullott hó felhalmozódott. A zúzmarás ablakból kinézve, a szomszéd család által alkotott répaorrú, gombszemű hóember díszíti az utcát. A tájat bámulva arra a megállapításra jutottam, hogy egy filmnézős, lazulós napot tartok saját magam társaságában. Anyáék elmentek a hegyekbe meglátogatni mamámékat, de ott „picit” több hó esett mint itt, így holnapig lezárták a haza vezető utat.  A drágalátos bátyám pedig alszik, és megérzésem szerint utána találkozik a régi haverjaival, mivel pár nap „szabadnapjuk” van.

 Gondoltam a filmet majd délután nézem, szóval még ráérek, és a kakaóm is elfogyott, így feltrappoltam a szobámba, ami nem volt jó ötlet. Felbuktam az egyik lépcsőbe, és hasra estem, bár ezt ne részletezzük, mivel ez nálam „természetes” dolog. Képes vagyok a saját lábamban hasra esni. Beültem az ágyamba, laptopomat az ölembe kaptam, majd megnyomtam egy kicsi, kerek gombot. Lassan teltek a másodpercek. Utáltam kivárni azt a pár pillanatot, amíg bekapcsol. Kemény fél perc várakozás után, beléptem a Twitter fiókomba.  Semmi újat nem találtam, vagyis a plusz 5000 új követőn, és a sok nekem szánt tweeten kívül. Hihetetlen, hogy ebbe a valóra vált álomba, amibe a fiúk bekerültek, én nem is szereplek, még is rengetegen írnak. Bár megoszló a vélemény. Jönnek nagyon kedves tweetek, de van pár gyűlölködő is, a fenyegetésekről meg ne is beszéljünk…Kicsit mindig megrémülök, de Zayn szerint engedjem el őket a fülem mellett, csak ez elég nehéz. Visszapötyögtem pár embernek 1-2 mondatot,  párat pedig visszakövettem, majd kiléptem és lecsuktam a hófehér laptopomat. Ebben a pillanatba érkezett egy SMS. Az üzenet Harry-től jött, amit meg is nyitottam.

„Jó reggelt Ró! Van valami programod mára? Elmehetnénk valamerre!”

                                                                                            Harry xx

Egy pillanatra ledermedtem. Ez most mi lenne?! Szoktunk találkozni, de csak ha a többiek is ott vannak. Ilyen még nem volt. Szívem szerint már rég visszaírtam volna neki, hogy „igen, nagyon szeretnék!!”-stb. jellegű mondatokkal, de féltem. Mi van ha ő nem gondol rám „így”?!  Végül írtam neki, hogy benne vagyok, úgy is rám fér egy kis kikapcsolódás. Filmezni meg bármikor lehet. De még is elkezdtem izgulni.

Hova mennénk? És mégis mit csinálnánk? Mit vennék fel? Egy rendes göncöm sincs, amit felvehetnék. Ezernyi kérdés kavargott a fejembe. Gondolkodás menetem egy csipogás zavarta meg, ami jelezte, hogy egy újabb SMS érkezett.

„2-re ott vagyok érted! Vagy mégse…?!”

                                              Harry xx

Hogy érti azt, hogy mégse? Mindenesetre visszaírtam egy „rendben, várlak” választ, a készüléket ledobtam az ágyra. Kisétáltam a közlekedőbe, ahol az órára pillantottam. 

-Ó, már dél van!-jegyeztem meg magamban-ideje felkelnie a bátyámnak, úgy is sokat aludt, meg hát ki ne szeretné idegesíteni a testvérét?!

Halkan benyitottam a kissé rumlis, „Zayn illatú” szobába, odalopóztam az ágyához, majd ráugrottam. Kicsit még nekem is fájt, de megérte, mert egyből felébredt…

-Jóóóóóóóóóóóóóóó reggelt!-ordibáltam az arcába.

-Te mégis mi a fenét csinálsz? Tudod te hány óra? Még sötét van!

-Igen! Az agyadban, ott van a sötét! Pontosan dél van!-húztam fel a redőnyöket, beengedve azt a kevés napfényt, ami odakint volt.

Erre még jobban magára húzta a takarót, majd erőt vett magán és végül kikelt az ágyból.

-Mit csinálsz ma?-kérdezte

-Ő….-találtam ki egy hazugságot, mert megölne Zayn, ha kiderülne, hogy Harry-vel találkozgatok-…Hannánál leszek.

-Oké, én pedig találkozok Ben-ékkel.-mondta, mire én levágtam egy „megmondtam fejet”.

Az a 2 óra hamar eltelt. Megebédeltünk, feltettem egy gyors sminket, majd körülbelül fél óra hezitálás után, arra jutottam, hogy egy farmert veszek fel, egy egyszerű felsővel és sállal, hozzá pedig csizma. Elköszöntem Zayn-től, aki szerint én Hannánál leszek, felkaptam a szövet kabátomat, és kisétáltam a ház elé. Ránéztem az órára és már 14:05 volt, Harry pedig sehol. Kicsit előrébb sétáltam és az egyik fa tövében, egy levelet pillantottam meg.

2.rész

Sziasztok!:) Hoztam az új részt. Bocsi az időben lépegetésért, de az x-factoros időszakot nem szeretném kifejteni. 

Még beszélgettünk pár percig, a fiúk ahozz képest, hogy körülbelül fél órája ismerték meg egymást, már jól kijöttek. Erről eszembe jutott, hogy jó lenne ha jobban megismernék egymást.

-Mi lenne ha elmennétek mondjuk a Nando's-ba, hogy jobban megismerjétek egymást?

-Mi? Mi? Mintha a Nando's szót hallottam volna. Benne vagyok!-felelte Niall.

-És te nem jössz?-kérdezte Harry.

Felé fordultam, majd újra a szemébe néztem, és egy furcsa érzés tört elő belőlem. Olyan ismerős volt. Valakire emlékeztetett, de nem tudom kire. Itt egy hang megszólalt bennem, hogy inkább ne menjek.

-Ő, én izé, nem, kicsit rosszul vagyok. Inkább hazamegyek, bocsi. Sziasztok!-öleletem meg őket köszönésképpen, majd Zayn arcára nyomtam egy puszit, és már ott se voltam.

Haza felé végig ezen gondolkodtam. Elmondhatatlan mit éreztem akkor. Mintha már láttam volna Harry-t valahol. De nem, az nem lehet, hiszen egy másik városból jött, ahol még életembe nem jártam, és különben is, elég kicsi az esélye, hogy bárhol is láttam. 
Jaj de hülye vagyok! Még be se mutatkoztam. Rózi Malik vagyok, 16 éves, erősen álmodozó, meggyötört lány. Bradford-ban születtem, és ott is éltem egészen 10 éves koromig. Azóta London-ba élek anyával és a 17 éves bátyámmal Zaynnel. Ez a költözés részben a "felejtésre" szolgált. Hogy milyen felejtés?! 6 éve apukám meghalt egy autóbalesetben, amit azóta sem birok felfogni. Ő volt a példaképem. Ő mindig bízott bennem és támogatott. Még rágondolni is rossz, hogy többé már nem láthatom. Azóta azt hiszem, még összetartóbb család vagyunk. Leszámítva 1 dolgot. Anya 2 éve hozzáment Fabian-hoz, és mondjuk úgy, hogy nem igazán kedvelem. De szerencsére egy céget vezet, így gyakran távol van, amit én nagyon is díjazok. Bár most anyát is magával vitte(mivel ő is ott dolgozik), és már egy kicsit hiányzik. Mondjuk ezeket a dolgokat senki sem tudja, és próbálok "jó képpel fordulni" Fabian felé. Az életem a zene. Imádok énekelni, de annál is inkább gitározni. Ha a kezembe kerül a hangszer, nem tudom letenni. Úgy mond a gitár az életem része és azzal nőttem fel. Még elsőben irattak be anyáék, hogy tanuljak. Tökéletesen kibírom fejezni vele a lelki állapotomat. De ezek mellett még táncoltam is, de sajnos a tanulás miatt már nem volt időm rá. Van egy barátnőm, de nem mondom hogy a "legjobb barátnőm", mert annál sokkal több. Amikor ide költöztem nem igazán fogadtak be. Én voltam az új fogszabályzós lány, akit csak piszkálni lehet. De Hannát ez nem érdekelte. Nagyon jól összebarátkoztunk, és azóta már olyan mint a tesóm.  És körülbelül ennyi. A történetből úgy is kiderül minden.

Pár hónap eseménye fénysebességgel telt el. Nagyon jóba lettem a srácokkal. Sokat próbáltak a közelgő középdöntőre. Beköltöztek az X-factor házba, szóval egyedül maradtam anyával és Fabiannal. És bátran kijelenthetem, hogy megalakult az One Direction. A név Harry-nek köszönhető, mivel mind az 5 fiúk más volt, de még is egy volt a céluk és az álmuk. Úgy mond egy irányba tartottak. Szóval szerintem nagyon találó a név. Mindent elárul. Sorra jöttek az adások, egyre nagyobb megméredtetések. Egyre kevesebb szabadidő, egyre kevesebbet találkoztam velük. Egyre fáradtabbak, és fáradtabbak voltak. Minden szombaton ott tomboltam, és nem sikertelenül. Minden döntőt, párbaj nélkül "hajtottak végig" és egyre többen ismerték meg őket. Sorra estek ki a jobbnál, jobb előadók. Mivel megúszták az összes párbajt, mindenki úgy látta ők lesznek a 2010-es X-factor győztesei. Ám nem így lett. Az utolsó előtti döntőbe kiestek, de még így is övék lett a 3. hely, és az éve együttese cím. 
Hihetetlen, hogy néhány hónap alatt rengeteg ember hallott róluk. Egyre töben is többen. Egy idő után Európa, majd átterjedt a többi kontinensre is az "One Direction láz". A suliba egy csomóan megpróbálnak kedveskedni, mióta Zayn elment a műsorba. Csak én átlátok az embereken...
Az ünnepek előtt egye bár befejeződött a verseny, a fiúkat rengeteg interjúra hívták. 
Harry-t nagyon megkedveltem, nem mintha a többieket nem..de ő más volt. És ez az érzés egyre erősebb volt...

1.rész és egyben bevezető:)

-Imádlak!-suttogtam
-Én annál is jobban!

Hupsz, ennyire azért ne ugorjunk előre a történetben!

-Nézd! Milyen nagyon menő neki az új fogszabályozója!-mutogatott rám a rosszakaratú osztálytársam.

De ennyire vissza se menjünk...

-Hajrá, tovább fogsz jutni, én tudom! És csak arra gondolj, hogy csak nekünk énekelsz!-öleltem meg utoljára a 165616-os sorszámmal ellátott bátyámat, majd néztem ahogy anyát is megöleli, majd fel megy a színpadra.
Bemutatkozott a mentoroknak, majd megszólalt a zene. Minden egyes hangot gyönyörűen megszólaltatott, a zsűrik arcára pedig óriási meglepettséget varázsolt. A kezem libabőrös lett. Észrevettem, hogy anya szeméből egy könnycsepp csorog le. Amikor elhalkult a zene,  közönség tapsa felerősödött. Iszonyú büszke voltam a bátyámra. Kiderült, hogy idén úgy lesz az X-factor, hogy csak amikor mindenkit végighallgattak, akkor döntik el hogy ki jutott tovább, és kitől kellett búcsút venni. Így nem kellett várnunk, mert ha tovább jutott értesítettek róla. A zsűrik elmondtak egy rövid, tömör, de nagyon dicséretteli véleményt, amit a bátyám "köszönöm-őkkel" viszonzott, majd lesietett a színpadról. Először anyát ölelte meg, aki még mindig könnyezett a meghatódottságtól, majd engem is átölelt, amit én viszonoztam.
-Nagyon büszke vagyok rád! Gyönyörűen sikerült, és a mentorok is jó véleményeket mondtak!-szólaltam meg, miközbe még mindig öleltem.
-Szerintem nem volt valami jó, de nagyon köszönöm hugi!
-Nem tudod, hogy mi a jó!-vágtam rá.


Pár nappal késöbb felhívták Zaynt, hogy be kell mennie a válogató helyszínére, és ott közölnek mindent.
-Ez csak jót jelenthet, ha behívtak!!
-Egyáltalán nem! Lehet, hogy azért hívtak, hogy közöljék ritkaszar hangom van.
-Valószínű...-feleltem a hülye kijelentésére-Mikor kell menni?
-Ma este 6-ra!-válaszolta Zayn.
-Várj, már csak 2 óra van addig!-mondtam meglepődötten-Sietnünk kéne..
-Te nagyon hülye vagy, hogy lenne már 4 óra.....majd ránézett az órájára..basszus tényleg 4 óra. Kicsit sokat gépeztünk.
Anyának el kellett utaznia tegnap egy üzleti útra, így csak én kisértem el Zayn-t. Gyorsan elkészültünk, és már mentünk is. Szerencsére nem volt messze a helyszín, így gyalog is körülbelül negyedóra alatt odaértünk. A bejáratnál Zayn megállt egy pillanatra, vett egy mély levegőt, majd rám nézett egy olyan "essünk túl rajta" arccal, és benyitott a helyiségbe. A biztonságiak eligazítottak, hogy hova menjünk. Egy nagy terembe érve rengetek embert pillanottunk meg. Volt aki egyedül ült és telefonját bámulta, valaki haverjaival beszélgetett, valaki meg egyszerűen ült és dübörgött a lábával az idegességtől. Úgy tűnt, senki sem tudja, hogy miért vannak itt. Találtunk 2 szabad helyet, ahova gyors le is huppantunk. Zayn arcáról tisztán leolvasható volt a félelem. Mindig is arra vágyott, hogy énekelhessen az embereknek. Valahogy nem is gondultunk arra, hogy beszélgessünk, mindketten inkább saját gondolatunkba merültünk el. Egy hang zavarta meg a gondolkodásom, majd a terem elhalkult, és midneki a mentorokra nézett.
-Köszöntök mindenkit, örülök hogy ilyen hamar ide tudtatok jönni.-kezdte a beszédet Simon-majd egy hangos taps következett.
-Azért hívtunk ide benneteket, mert most "eldől a sorsotok"-folytatta Cherly.
-Nem is húznánk tovább a időt....-kezdte Louis-Mindenki tovább jutott!
Itt egy még hangosabb taps következett, volt aki sírt az örömtől, egymást ölelgették az ismerősök, sőt az ismeretlenek is.
-Viszont van 5 kivétel!-kezdte újra Simon-Harry Styles, Niall Horan, Liam Payne, Louis Tomlinson és Zayn Malik! Kérem ti maradjatok itt, a többieknek pedig további szép napot, és hamarosan kapjátok az újabb információt a középdöntőről.
Itt egy kicsit lefagytam. Miért hívták be őket, és miért kellett itt maradniuk, és miért pont nekik?!-cikáztak a gondolatok a fejembe. Zayn se tudta, hogy most ez mi. Szépen lassan kiürült a terem, mi pedig odamentünk a mentorokhoz. A másik 4 fiú is értetlenül bámult.
-Na szóval azért maradtatok itt-kezde Cherly-mert sajnos nem jutottatok tovább, viszont Nicole Scherzinger kérésére, egy bandába tennénk titeket, persze ha mind benne vagytok.
Egyszerre kezdtek bólogatni a fiúk, szóval a mentorok ezt igennek vették.
-Akkor találkozunk a középdöntőe fiúk!-mondta mosollyal az arcán Simon.
Erre én is elmosolyodtam, majd Zayn nyakába ugrottam.
-Megmondtam, megmondtam!-dicsekedtem, büszke fejemet elővéve.
Elköszöntünk, majd mind a hatan kisétáltünk az épületből. Meg álltunk a parkolóba, majd elkezdtek a fiúk bemutatkozni egy-egy névvel és öleléssel. Miután mindeki egyesével bemutatkozott, hozzám is odajöttek.
-Louis Tomlinson!-mutatkozott be egy barna hajú fiú, majd megölelt.
-Róza Malik, de szólíts csak Rózinak.
-Liam Payne!-jött oda még egy barna hajú fiú.
-Niall Horan!-következett egy szőke hajú, kék szemű fiú
-Harry Styles!-végül egy gyönyörű zöld szemekkel megáldott, göndör hajú fiú következett, aki szintén megölelt. Itt elpirultam. Nem tudom miért, de éreztem, hogy ő más mint a többi fiú.