11. rész

Túl vagyok a vizsgáim egy részén, de még a szóbeli és a 2. kompetencia hátra van. Utána osztálykirándulás, szerenád, ballagás, táncgála, meg minden így egyszerre....Szóval egy rövid részt összehoztam nektek, de a következőt nem tudom mikorra bírom hozni..! Jó olvasást! Annyit kérhetnék, hogy aki olvassa, az írna egy kommentet, hogy tudjam kik olvassák és mi a véleményük! Köszöntem:)

Sajnálom, hogy elrontottam a szülinapodat. Pedig annyira vártam ezt a napot, hogy majd bulizunk a barátnőm 18. szülinapját ünnepelve.

- Jaj dehogy baj, a lényeg, hogy jól vagy, csak ez számít! Bulizni meg bármikor lehet!- próbált nyugtatni Hanna, miközben a nappaliba ültünk, miután a buliból, egy „pizsi parti” lett.

- De az nem ugyanolyan, ez egy különleges nap lett volna. Ma betöltötted a bűvös 18-at. Nem így kellett volna lennie. El kéne menned bulizni!

- Viccelsz? Nélküled sehova, és hidd el, nekem az a legfontosabb, hogy veled lehetek ezen a napon. Nem kell buli, ajándék, drága étterem, sok ember, a lényeg, hgy te itt vagy. Ezek mit sem érnek, egy barátnő nélkül, akire bármikor számíthatsz!- győzködött Hanna, mire a végére, mindkettőnk szeme sarkából kigördült egy könnycsepp.

- Imádlak, örökre!- öleltem meg szipogva a barátnőmet.

- Mi lenne ha lehívnánk a fiúkat és játszanánk valamit?-tette fel a kérdést Hanna, miután elengedtük egymást.

- Benne vagyok. Te szólj az a konyhába lévőknek, én felrobogok az emeletre.

- Harry!- nyitottam be kopogás nélkül az ajtón. - Nem jössz le a nappaliba? Játszunk valamit, ami gondolom a felelsz vagy mersz lesz.

-Ő egy pillanat, csak még egy utolsó…- nem bírta befejezni, mert lecsuktam a laptopját, és felkuncogtam. - Gonosz vagy ugye tudod?-lépett közelebb, miközbe a fejét rám szegezte.

- Tudom, de ezen nem birok változtatni!-néztem mélyen a zöld szemeibe, majd egy gyors csókot lehelt a számra.

Még átszóltam Zaynnak, majd mindannyian a nappaliba mentünk. Liamék már ott voltak.

- Mit játszunk?- kérdezte Niall, miközben chipset „falatozott”

- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Hanna

- Inkább felesz vagy felesz-et kérlek!- válaszolta rá Louis

- Nem ugyan az?- csatlakozott a beszélgetéshez Zayn is.

- Nem, mert nincs kedvem felállni a kanapéból, így inkább csak kérdezgessünk.

- Igaza van Louisnak!- csatlakozott hozzá Niall is.

- Istenem, milyen egy lusta bagázs, de legyen!- egyeztem bele.

-  Ki kezd?- szólalt meg Niall, már a kanapén ülve.

-  Én!- kiáltott fel Harry-Louis, mi a legcikibb történeted?

-  Nem hinném, hogy szeretnétek tudni, már látom a vigyorgós arcotokat….

- Na gyerünk, bökd ki!

- Na jó! Egyszer suliba (Már akkor is jó fenekem volt- jegyezte meg halkan) az ablakból bámultam kifelé, elmerülve a gondolataimba, a kezemet pedig az ablakpárkányban pihentettem. Egyszer csak valaki rácsapott a már említett testrészemre. Azt hittem megint valamelyik lány szórakozik, és ösztönösen elordítottam magamat, egy-két gyönyörű magyar szóval, majd megfordultam és lefagytam. A tanárom volt. Elkezdtem mentegetőzni, bocsánatot kérni, eléggé elszégyelltem magam, de hát jogos volt. Hogy gondolja, hogy az én féltett testrészemet ütögesse. Végül a tanár bocsánatot kért, én meg még jobban elszégyelltem magamat, még jó hogy utána mentem az X-factorba, és nem igazán találkoztam vele.

Mindenki dőlt a röhögéstől. Louis hátsója már akkor is vonzotta az embereket. A saját tanárát is. Niall a földön fetrengett, de már a többieket se sok választotta el.

10.rész

Tényleg nagyon rövid, de meghoztam!:)))

Lefagytam.  Azt kellett látnom, hogy a húgom nyakán egy kést tartottak. Nem tudtam a rendőrök mikor jönnek már. Csak álltam, remegtem, könnyimet tartottam vissza és reménykedtem…

                                                  Rózi szemszöge

  Egy hideg tárgyat éreztem a nyakamon, és a fiú erős szorítását.  Mozdulni se mertem, mondjuk nem is tudtam… Senki se szólt egy szót se. Nem tudtam mi történik. Nekem ez túl sok volt. Már csak a csodában bíztam. Hirtelen egy nagy lövés hallatszódott, amit egy másik követett. Iszonyatosan megijedtem. Majd aki eddig a kést szorította a nyakamhoz, a földre lökött, és éreztem, hogy ő is lebukik velem a talajra. 

  Gyenge voltam. Talán kicsit jó is lett volna vízszintesbe tudni magam, de nem ilyen körülmények között… Lépteket hallottam felém közeledni. Megijedtem, hogy megint a támadóm. Felsegített ülő helyzetbe, majd lehúzta az arcomról a kendőket. Zayn volt az. Elkezdtem zokogni, és a nyakába borultam.

-Ne sírj minden rendben van most már!- nyugtatgatott, nem sok sikerrel. Ő is tudta, hogy semmi sincs rendben. Bármi megtörténhetett volna.

Még mindig ölelgettem, amikor megláttam a közeledő rendőröket, nyomukba Hanna és a fiúk. Feltápászkodtam majd előbb Hannát öleltem meg, aki mondott pár biztató mondatot, majd átadott Harrynek.

-Jézusom, annyira megijesztettél! Ezek a szemetek, nagyon féltettelek!- ölelt át Harry, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd percekig csöndben álltunk.

-Elnézést uram, ők most meghaltak?- kérdeztem meg egy átlagos magasságú, bajuszos rendőrt.

-Nem, ez csak egy lövés, ami elkábította őket egy kis időre…- válaszolta a rendőr.

Biztonságba éreztem magam. De mégis éreztem, hogy ez mély nyom lesz a szívemben, amit lehetetlen elfelejteni. 

9.rész

Meghoztam a 9.részt!:) Lehet, hogy még ma megérkezik a folytatás, de nem igérem. Viszont a hétvégétől egészen csütörtökig nem garantálok részt, mert záróvizsga lesz, ami olyan mint a kisérettségi...:/ Örülnék pár megjegyzésnek, és iszonyatosan köszönöm a látogatókat, kommenteket!:)) 

Lassan újra életet leheltem szemeimbe viszont az időérzékem elveszett. Hunyorogtam egy kicsit, majd szinte már rendesen láttam. Egy sötét szobában voltam, egy székhez kötözve. Rájöttem mi is történt. Bevillantak a történések. A fejem lüktetett. A helyiség elég  elhagyatott volt, csak az alap dolgok foglaltak helyet: egy régi bőrhuzatos kanapé, egy Narnia feelingű ruhásszekrény, és egy pár könyvvel ellátott polc. Az ablak el volt sötétítve. Nem telhetett el sok idő, mert a redőnyön keresztül beszűrődött a fény. Még mindig remegtem.  Megcsörrent a telefonom nem túl halk jelzése, amit megpróbáltam kikotorni a zsebemből bekötött kezekkel, nem túl sok sikerrel. Az ajtó nyitódott és az elrablóim léptek be rajta. Mielőtt felvettem volna a telefont, kikapták a kezemből.

- Ki az a Harry? Mondd meg és jobban jársz!- fenyegetett meg az egyik huszas éveiben járó fiú, aki a kocsiba a sofőr szerepét töltötte be.

- Nem, kérem engedjenek el!- kezdtem kétségbeesetten kérlelni őket.

Kinyomták a még mindig pittyegő készüléket. Majd újra csörögni kezdett.

-     -  Végre Rózi felvetted! Hol a fenébe vagy? Mindjárt jön Hanna. - hallottam a vonal túlsó végéről az ismerős hangot, és válaszolni szerettem volna, de a számat eltapasztó kéz nem hagyta. A könnyeim ismét kitörni készültek.

-     -  Rózit most sajnos nem bírom odaadni. Viszont ha viszont akarod látni, akkor jobb ha azt teszed amit mondok.

-     -  Tessék? Hol van Rózi? Mire készül? Nem ajánlom, hogy hozzá merjen érni, mert nagyon megbánja! – tört elő Zaynból a félelem.

-     -  Itt most én mondom a játékszabályokat!

-     -  Ha elengedi utána, megteszem! – egyezett bele Zayn.

-     -  Hozz nyolc órára a régi raktárépülethez 80 milliót, és egy kocsit, a lány pedig szabad. De viszont nem ajánlom, hogy hozz magaddal rendőröket, különben a lánynak annyi.

-      - Ott lesz amit kér, de ha bántani meri Rózit, azt nagyon megbánja.

Erre már nem válaszolva kinyomta a telefont a férfi. Még odavágtag egy „ne próbálj megszökni, mert nem fog sikerülni-t” majd ismét a csend töltötte be a helyiséget. Nagyon féltem. Sehogy sem sikerült kioldanom a kötelet. Az egyetlen amit tehettem, hogy vártam, hogy meghalok-e vagy sem. A nap már lenyugodott, az ajtó pedig ismét nyikorogni kezdett. A széktől megszabadítottak, de a kötél még mindig összetartotta, a már elszorított kezeimet. Elkezdtek lökdösni kifelé a házból. Az udvar zaját csak a néha eltávolodó kocsik zaja zavarta. A másik férfi bekötötte a számat és a szememre is egy kendőt csavart. Egy közeledő kocsit észleltem. Az ajtók zaját hallottam, majd lépéseket.

-       Ügyes vagy! Most pedig add oda a fiúnak a pénzt és a kocsi kulcsot, de semmi rossz mozdulat. -adta ki az utasításokat a férfi.

                                          Zayn szemszöge

Nagyon féltem. Az egyik legfontosabb ember az életemben, és most túsz két vadidegen ember kezei közt. Megtettem az utasítást, szépen, lassan elindultam a férfi felé hogy átnyújtsam a váltságdíjat. Ő is elindult felém majd egy gyors és biztos mozdulattal kirántotta a kezemből a táskád ami a pénzt tartalmazta és a kocsikulcsot.

-     -  Engedd el, megkaptad amit akartál!- emeltem fel a hangomat!

-      - Csak nem gondoltad, hogy komolyan gondoltam? Nagyon rossz észjárású vagy- mondta gúnyosan.

Megszegték. Mit is hittem volna. Akaratom ellenére is megindultam felé, de meg is hátráltam a fiú következő tettére. Előrántott egy kést, és a hideg fémet a húgom nyakához emelte.

-      - Hé, vegyél visszább, mert kinyírom!- kezdte ismét a fenyegetőzést.

Nem tudtam mit tegyek. A rendőrök azt mondták hátul lesznek és a megfelelő pillanatban egy kábító lövedéket lőnek rájuk. A helyzet reménytelennek tűnt…

8.rész

    Március végén járunk. A meleg kabátot és csizmát felváltotta a lengébb öltözet. A virágok kitárják színes oldalukat, a fák zöld ruhát öltenek magukra. A madarak visszatérnek hosszú útjukról, a természet feléled. Tavasz van.

   Túl vagyok pár koncerten. Nagyon élvezem. Csodás érzés kiállni a rengeteg ember elé és gitározni, még ha nem is te vagy a lényeg. Ilyenkor mindent elfelejtek, csak a zenére koncentrálok. Az első fellépés előtt mondjuk nagyon izgultam, de minden rendben volt. A magántanuló szerepet kezdem megszokni, viszont hiányzik, hogy nem látom annyit Hannát. Az életem úgy tűnik rendben van, boldog vagyok. 

    Van egy csodálatos fiúm, aki ez év februárjába betöltötte a 17-et, amit meg is ünnepeltünk, kicsit talán túlságosan..de egyszer élünk. Ma pedig viszont az én drága barátnőm tölti ugyanezt a páratlan évszámot. A legfontosabbat pedig elfelejtettem. 1 hónapja a fiúk vettek egy közös és tágas házat egy csendesebb környéken, de nem túl messze a fánkostól és ragaszkodtak hozzá, hogy én is legyek ott, már csak azért is mert képtelenek megélni főzés és takarítás segítség nélkül. Bár nem hinném, hogy ebbe sokat tudnék segíteni… Szóval már egy hónapja boldogítjuk egymást egy házban. Zaynnal úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy meglepetés partit Hannának. Csak mi heten. Már majdnem mindent megvásároltunk, Louis kedvéért a Tescoba, mert szerinte ott megéri vásárolni. Azt szeretném, ha ez lenne a legtökéletesebb születésnapja. 1 dolog viszont még hiányzott. A torta. A torta, amin egy közös fotó díszelgett, egy idézettel megtoldva.

„Ezer és millió szó hangzott már el, mit is jelent a barátság, de két jó barát szótlan csendje többet mond minden okoskodásnál!”

Egyedül mentem el érte a közelben lévő cukrászdába, amíg a fiúk az estére rendezét a házat. Jó volt kicsit sétálni. Szerettem, hogy itt nincs akkora forgalom, bár még is elég ahhoz, hogy az utca levegőjét szmog fesse be. Már csak egy utca választott el a célomtól. Az utcán sorba parkoltak az autók. Egy hirtelen pillanatban az épp mellettem pihenő autóból egy férfi pattant ki, kezeit a számra helyezve, megvesztve a segélykérés lehetőségétől, berángatott az autóba, a társa pedig megnyomta a gázpedált és elhajtott. A kéz, ami eddig a számat fogta be, az most a kezeimet fogta össze. Rettegtem. Nem tudtam kik ők, mit akarnak tőlem és hogy hova visznek. Csak a legrosszabbra mertem gondolni.

-Engedj el te szemét! Nagyon megbánod!-kezdtem kapálózni, de erre csak egy tenyeret éreztem az arcomon, majd sajgó érzést.

Könnycseppek gördültek ki a szememből. Az ijedség, a félelem és a pánik könnyei. Még jobban rugdosódni, mocorogni kezdem, majd minden elsötétedett. Az utolsó képem, egy elégedett szempár volt, majd lecsukódtak a szemeim. 

2.díj-boldogság hormon!:)

a blog megkapta a 2. díjat, és ismét leírhatatlanul hálás vagyok, mert szerintem egyet se érdemelne meg...

Szabályok!
1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak a személynek, akitől kaptad!:)
3.Írj 6 dolgot magadról!
4.Küld tovább öt írónak!
5.És hagyj megjegyzést a blogukon.

Ő nem tenném ki mégegyszer, de ugyanazoknak szánnám akiknek az 1.díjnál! 

A díjat pedig nagyon szépen köszönöm Fanninak, akinek érdemes elolvasni a blogját!:)

6 dolog magamról:

-igazából is gitározok, zongorázni pedig zongoráztam

-táncolok is:)

-iszonyatosan várom a holnap érkező Boyfriend klippet!

-felvettek a középsuliba ahova menni akartam

-béna vagyok

-ronda vagyok

7.rész

Történt egy kis szereplőváltozás a képeket illetően!:) Örülnék ha kapnék 1-2 komit, hogy milyen! És bocsi az ilyen rövid és béna részért..

-Rózi, kelj fel, elkésel!

-Anya csak 5 percet, várjunk elkések? Elaludtam?-nyitottam ki a szemem hirtelen.

-Igen,  már 7 óra! Siess!-mondta anyu, amire én ki is pattantam az ágyból, ő pedig beágyazott.

Még jó, hogy kikészítettem a mára szánt ruhám. Sietősen öltözködtem és dobtam fel magamra egy alapsminket. Izgultam. Mi lesz ha nem jutok be, hisz ez az álmom.  Azt nem mondom, hogy ebbe az együttesbe, mert még azt se tudom milyen együttesről lenne szó. Csak annyit mondtak, hogy gitárost keres egy híres együttes.

-Zayn? Ő nem jön? Megigérte.

-Sajnálom, de elkellett mennie egy interjúra-válaszolt az előző kérdésemre anya

-Ezt nem hiszem el, egyedül kell mennem. Te dolgozol, Zayn interjún, Hannának meg itt vannak a rokonai Amerikából. Csodás! Pont amikor szükségem lenne, akkor senki sem ér rá..

-Annyira sajnálom, de nem birok eljönni, tárgyalás lesz, indulok is, mert elkések-nyomott egy puszit az arcomra, sok sikert kívánt, majd elhagyta a házat.

Csalódott voltam, hogy egyedül kellett mennem, de lassan kezdtem beletörődni, hogy ez van.

                                                    ******

A megadott címhez odaérve lefagytam. Arra gondoltam, hogy nem megyek be. Egyre bizonytalanabb voltam. „Úgyis béna vagyok, úgy se kerülnék be, kinek kéne ilyen béna gitáros, semmit se tudok!”-cikáztak a gondolatok a fejemben. Elindultam visszafelé és még mindig erősen gondolkodtam mit is teszek, majd visszafordultam azzal a gondolattal, hogy „Veszteni nem vesztek semmit”. Azt hittem utolsónak érek oda, mert pont nyolcra jöttem és gondoltam, hogy már biztos mindenki hamarabb itt lesz. De tévedtem. Nagy csend uralt mindent. Egy ajtóra rá volt írva, hogy válogatás, behunytam a szemem, próbáltam leküzdeni a feszültséget, majd benyitottam a terembe. Üres volt. Sehol egy lélek. Igen furcsának találtam a helyzetet. Átverés lett volna? Istenem de hülye vagyok ,hogy eljöttem. Csak én lehetek ilyen béna. Peidg Zayn adta a szórólapot, nem tudom honnan szedte. A falra rápillantva, egy nagy lapot láttam meg. Egy felirattal. „Gratulálok, te vagy az új gitáros!” Mi a fene? Most már semmit se értettem. Hiszen még gitározni se hallottak, és egyáltalán kik? És milyen banda? Gondolkodtam, hogy vajon ki lehet. És ekkor eszembe jutott.

-Szia gitárművészünk!-nyílt ki mögülem az ajtót, egy ismerős hang kiséretében, majd 5 fiú lépett be.

-Ez most komoly?-kérdeztem

-Teljesen!-válaszolta Niall.

-Várjunk csak. Ugye nincs is semmi féle válogató? De egy hülye vagyok. Szóval ezért nem ért rá egyikőtök se, hogy elkisérjen. De nektek már van gitárosotok.

-Csak volt. De felajánlottak neki egy lehetőséget és bandát alapított.-fejtette ki Liam

-De miért pont én? És hogy fogok tanulni?-tettem fel a kérdéseket, óriási ledöbbentségről az arcomon.

-Több ok miatt. 1, mert rohadt tehetséges vagy, és pont egy ilyen emberre van szükség.2, mert a tesóm vagy és tudom hogy ez az álmod. Ja és magántanuló leszel, mivel nem sokára turnéra megyünk.

-Úristen, köszönöm, nem hiszem el. Annyira hálás vagyok.-borultam a nyakukba, és pár könnycsepp kigördült a szememből.

El sem hiszem. Az álmom most teljesül. Egy bandába játszhatok, és ami a legjobb, hogy olyanokkal akiket szeretek.