14.rész

*Otthon*

-Nagyon szeretlek. Hihetetlen, hogy vagy nekem. Ez a ház fenomenális lesz, már alig várom, hogy beköltözhessünk, hamar elfog szállni veled ez az idő. Elmondhatatlan... Nem folytathattam, mert a beszédem, egy csókba folytatta Harry. Egy érezlmekkel teli csókba.
Az ölében ültem, homlokunk összeért, és csak bámultunk egymás szemébe, az időről megfeledkezve.
-Elmondhatatlan mit érzek ha veled vagyok. Ilyenkor mint a filmbe, 3 méterrel a felhők fölött tudom be magamat.
-Én nem így érzem, bocsi...-csodálkozva néztem rá- Én veled 10 méternél is fentebb érzem magamat, akár csak a mennyországban az angyalok közt.-mondta érzelgősen, majd egy kis szünetet hagyva folytatta.- Bárcsak mindig így maradna mindig. Ne kéne soha elmenni innen. Ne lennének kötelességek, csak te és én. Nem számítana más, csak mi. Milyen jó lenne megállítani az időt. Sőt vissza menni az időbe, és újraélni azt a sok csodás pillanatot, csak hogy soha nem felejtsük el.

*kopogtak*

-Ééééééééééés eddig tartott a nyugalom! Igen?-sértődötten kérdeztem a megzavarónkat.
-Gyertek le, beszeretnék mutatni valakit.-Zayn nyitott ajtót.
Egymásra néztünk Harryvel, kíváncsi tekintettel, így erőt vettünk magunkon, túl téve magunkat lassan azon, hogy sosem lesz egy kis nyugalmunk, és a nappali felé vettük  az irányt. Valahol volt egy érzésem, hogy nem vagyok kíváncsi kit szeretne bemutatni, de a másik oldalam azért nagyon is kíváncsi volt.
A látványtól köpni, nyelni nem tudtam. Csak bámultam a velem szemben álló lányra. Az ő arca is szintén, mint az enyém, óriási meglepődöttséget tükrözött. Mi a fenét keres itt? Nem tudom, hogy mennyi ideig bámulhattam, de elég feltűnő lehetett.
-Bemutatom a barátnőmet! Perrie Edwards!
Az eddig a kezembe tartott telefonom, kihullott a kezemből, és a tekintetem már szikrákat szórhatott. Vagyis a körülöttem állók arckifejezéséből ez jött le.
-Rózi, minden rendben?
-Igen, persze. Csak kicsúszott a kezemből.
-Beszélhetnénk?-átlátott rajtam. Túl jól ismert ahhoz, hogy ezt elhiggye.
-Most nem jó, fel kell mennem..lehúzni a redőnyöket.-indultam el a szoba irányába, lesújtott tekintettel, de Zayn visszahúzott.
-Gyere!- Ráncigált el a szobájáig. Majd beérve becsukta, az ajtót.
-Mi a baj Rózi. Perrie rendes lány, és szeretem.
-Semmi bajom nem volt.
-Igen, persze. Én is pont ezt láttam.
-Én csak..á semmi, hagyjuk.
-Nem, ne hagyjuk!
-Úgy se hinnéd el! Elvakít a "szerelem". Talán majd rájössz, hogy kivel vagy.-indultam az ajtó felé.
-Csak nem szeretnéd, hogy legyen valakim. Talán félsz hogy elveszítessz. Ez a bajod igaz?
-Mi? Ezt most komolyan gondoltad? Ha szerinted ez a bajom, akkor nagyon tévedsz.-nyitottam ki az ajtót, és rohantam egy nyugalmas helyre. Terasz
-Rózi várj! Én nem így gondoltam.
-Á tényleg? Pedig nagyon úgy tűtnt. Szerinted pont én nem szeretném, hogy legyen barátnőd. Hidd el, én szeretném a legjobban, hogy boldog légy. De úgy tűnik te más hogy látod ezt az egészet.
Könnyeim patakogba folytak. Csak Rohantam kersztül a házon, a boldogan mosolygó srácok mellett, egyenesen a teraszra. Igyekeztem a fiúk elől elrejteni a könnyes arcom, hátha nem veszik észre. A hintaszéket láttam most a legjobbnak. Csak ültem, sírtam, és gondolkodtam. Miért? Miért pont ő? Szeretném, hogy boldog legyen, így hallgatok. Talán ő lesz neki az igazi. Talán már megváltozott... 
-Leülhetek?-jött ki Harry egy pókróccal a kezében. Nyár volt, egy hűvösebb nyári este. A többi naphoz képest, jelentősen lehűlt.
-Rá néztem, mire észre vette az arcomat.
-Jézusom, Rózi, mi a baj?- ölelt át szorosan, a plédet pedig rám terítette.
-Csak az a fránya allergia.
-Nem is vagy allergiás! Meséld el kérlek!
-Tudod régen már meséltem arról, hogy az új suliba piszkáltak.
-Igen, emlékszem! És most annak mi köze van, hogy sírsz?
-Perrie!
-Perrie? Úgy érted Perrie..
-Igen úgy! Folyton piszkált, hogy én vagyok az új, fogszabályzós lány. Bármi sikert értem el, annál jobban gyűlölt. Nem bírta, ha más is jó volt bármiben is. Ő akart lenni az egyetlen, aki "nyer". Hannával is össze akart haragítani.. de ez már régen volt. Most beszélek először erről, bárkinek is.
-És elmondtad Zaynnek?
-Nem!
-De ezt el kell mondanod..
-Nem Harry. Nem! Semmiképpen. Most boldognak tűnik, olyan rég volt már szerelmes. Nem látod, napok óta elmegy, miközben azt mondja sétál... Talán már megváltozott Perrie, kitudja. Nem szeretném tönkre tenni a boldogságát.
-Én elfogadom, és támogatlak, de rossz így látni.
Odabújtam hozzá, és csak ültünk a hintaszékbe, egyetlen szó nélkül. Mindketten a saját gondolatainkba merülve.

13.rész

-Jézusom, mikor akarunk visszafordulni, már vagy 1 órája megyünk! El fogunk tévedni, és megesznek a medvék.
-Rózi, 10 perce sétálunk, kb 3 utcára a házunktól!
-Igen de fél 9 van. Nem soká sötétedik. Már hallom a medvéket.
-Hülyeeeeee.... nézd ott van Harry!- mutatott a túloldalon sétáló Harryre.
Átsétált hozzánk, majd készült megölelni, de úgy gondoltam eljátszom a sértődöttet.
-Harry Styles, hol a fenébe voltál, egész nap elérhetetlen vagy, és csak annyit írsz, hogy élsz.
Teljesen ledöbbent, nem erre számított.
-Bocsánat, én csak...
-Nincs bocsánat! Jogom van midnenről...-itt nem bírtam tovább, és elröhögtem magam. Nekem az ilyen sose megy. Harry és megkönnyebbült, és átöltelt egy csók kíséretében.
-Ő nekem most dolgom van, majd jövök, sziasztok! - ezzel Zayn el is sietett valamerre, bár elég furán viselkedett.
-Na gyere, menjünk haza.-húzott maga mellé Harry, majd kézen fogva elindultunk.
-Harry, nem szeretnék kötekedni, de nem erre lakunk...
-De erre megyünk.
-Jó, de ez akkor is teljesen más irányba van.
-Nembaj, gyere már. Egy kis kerülővel megyünk.
Körülbelül 20 perc séta után, egy csendesebb utcán jártunk. Harry hirtelen megállt, majd a mellettünk lévő házra pillantott.
-Tetszik ez a ház nem? Mert nekem nagyon.
-Igen, gyönyörű!-csodáltam meg a házat, majd Harryre pillantottam.
-De nálad nem gyönyörűbb!-csókolt meg
-Valami baj lehet a látásoddal!
-Nekem ugyan nem.
-Ismerem az embert aki itt lakik, gyere nézzük meg bentről is.-húzott a csengőhöz-de ő most nincs itthon, nyaraláson van, és megkért, hogy etessük meg a macskáját, és ellenőrizzük a riasztót.
-Pont téged kért meg? A közelében lévő legelfoglaltabb személyt? Ki lakik itt?
-Á nem ismered, de gyere menjünk be!-nyitotta ki az ajtót.
-Figyelj én kimegyek a kertbe megnézni, hogy minden rendben van-e, addig te nézz szét a nappaliba. - adta ki az utasítást Harry.
Felkapcsoltam a villanyt, és megpillantottam a gyönyörű nappalit. Nagyon harmónikusan volt berendezve, az itt lakó embernek, olyan lehet az ízlése, mint nekünk.
Ahogy körbejártam a szobát, megpillantottam egy kis dobozkát, mellette egy lapot, amin az én nevem állt. Hezitáltam, hogy megnézzem-e..kitudja, lehet hogy másik Rózi, bár ez nem gyakori név, így amellett döntöttem, hogy megnézem.
Széthajtottam a lapocskát, majd olvasni kezdtem.
"Lassan betöltöm a 18-at, te pedig a 17-et. Már régóta tervezem ezt a házat. Hogy ha már nagykorúak leszünk, itt éljünk. Mert szeretlek. És veled szeretnék együtt lenni örökre. Amióta megláttalak. Más voltál mint a többiek. Valami megfogott benned. És ne nevess ki, de olyan volt, mint ha már régóta ismernélek. Remélem, hogy te is benne leszel, hogy hamarosan itt éljünk. Szeretlek!"
A dobozkához nyúltam, amiről lehámoztam a csomagolást, és szétszedtem. Egy kulcs volt benne. A ház kulcsa. És Úristen fánkos. Hogy lehet ennyire édes?:) -gördült ki egy könnycsepp a szememből. Annyira szeretem!

12.rész

Most szomorúbb részt képzeltem el, de semmi kedvem olyanról írni, így most boldogság lesz! És nem sok részes lesz a blog, mert nagyon nincs ötletem. Inkább most már a happy end felé közelítünk, vagy mégse happy end?



*5 hónappal később


Harry vedd már fel azt az Istenverte telefont! - hívtam már vagy ezredjére, de nem veszi fel, a srácok pedig semmit sem tudnak róla, vagyis inkább mintha titkolóznának. Úgy döntöttem írok még neki egy utolsó sms-t!
"Legalább valami életjelet adj magadról, hogy ne aggódjak.."
2 perc elteltével csipogott is a telefon, "élek, nyugi, nemsoká megyek. Szeretlek!"- nagy kő esett le a szívemről. Megbíztam benne. Tudtam, hogy semmi hülyeséget nem csinál. Úgy döntöttem unalmam elűzésére filmet nézek. Mindenki elment itthonról, kivéve Zaynt. Ő a szobájában alszik, így nem zargattam. A régi, kedvenc filmemre esett a választás, ezen nőttünk fel. Harry Potter számomra a megunhatatlan film. A nappalit besötítettem, és bekapcsoltam az első részt. Éppen a trollt keresték, mikor hirtelen valaki hátulról megrántott.
-Jézusom eszednél vagy?-kérdeztem felháborodottan, arcom pedig ijedtséget tükrözött, mert eléggé bele voltam merülve a filmbe. 
-Én is szeretlek hugi! Ó Harry Potter?! De rég néztük már együtt!- huppant be mellém a kanapéra. 
-Hát igen. Régen minden más volt. Amikor még apa is élt. Amikor együtt sétáltunk reggel az iskolába. Amikor rengeteg időt töltöttünk együtt. De tudom te most már "sztár vagy" az emberek szerint. De én még mindig ugyanazt a fiút látom benned. Azt nem mondom, hogy átlagos, mert az átlagosnál sokkal hülyébb vagy. Viszont ilyen testvért mint te, soha nem kaphat az ember. Mindent meg bírok veled beszélni, és bár vannak veszekedéseink, de hát kinél nincs. Éltünk át együtt fájdalmat is..apa halála. De túl kellett lépnünk rajta, nem állhat meg emiatt az élet... És azt hiszem csak úgy teljes az élet ha mindent átélünk, jót és rosszat is.
Zayn szeméből sikerült könnycseppeket kicsalnom.
-Tudd, hogy rám mindig, mindig számíthatsz! Na gyere ide!- húzott magához, és ölelt át, de ebbe az ölelésbe minden benne volt. Minden, amit egy testvér adhat. Ezután nem igazán figyeltünk a filmre, hanem beszélgettünk egy hosszasat, hogy mit is érzünk. Régen beszélgettünk ilyen dolgokról. De most volt idő. 
Észrevette, hogy nincs minden rendben..
-Minden rendben?-kérdezte sejtve, hogy valami nincs rendben..
-Igen..persze...minden...nem...!-nyögtem ki, nagy nehezen a nem össze függő szavakból álló mondatom.- Tudod, látom twitteren az utálkozó tweeteket, amik számban elvesznek a csodálkozók között, de mégis mindig azok tűnnek ki számomra. És a koncertek után is. Van olyan, hogy hallom, hogy rólam beszélnek, de ha arra nézek beáll a kínos csönd, de valaki pedig odaordítja azt, amit gondol. Sokszor próbáltam rájuk nem figyelni, de nem megy. És ezzel csak örömöt szerzek nekik. Tudják, hogy a lelkembe gázolnak. 
-Ezeket mindenképpen el kell engedned a füled mellett, mert látják, hogy rossz, és így még jobban bántani fognak. De ha nem figyelsz rájuk, egy idő után úgy is megunják. Csak azért mondják, mert irigykednek és tönkre akarnak tenni. Nekünk is át kellett küszködni magunkat ezen. Nem volt egyszerű. Hidd el, fele se igaz, amit rólad mondanak.
-Szerintem Harry nem sokára jön-nézett rá az órájára- addig sétáljunk egyet.
-Hé, te tudod hol van?-kérdeztem gyanakvóan
-Nem, nem. Csak már rég elment. Biztos nem soká jön.
-Aha, persze... na jó, menjünk, úgyis rég mozdultam ki. Csak gyors átöltözök, 5 perc.

visszatéréééééééééééééééééés

Mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni, hogy nem írtam, de se időm, se energiám, se kedvem, se ötletem nem volt írni. De mivel tudom, hogy páran vagytok akik olvassátok ezt a szörnyűséget, így nem szeretném befejezetlenül hagyni. Nem lesz hosszú, de befejezem. (Fanni most örül a fejének)
Holnap megpróbálok részt, hozni, addig is midenkinek szép estét:)
Ja és láttátok az új fejlécet? Szerintem baromi jó. Kicsi változás, és visszatérés, feltöltődve!:) és megint leeváltottam a lány fényképet, de mostmár ez a végleges:) csak az előzőnek nem tudtam a nevét, és nem találtam róla több képet!