Idegesítő arra ébredni, és lemenni a nappaliba úgy, hogy Perrie folyton ott legyeskedik. Minden reggel beállít. Legszívesebben a saját lábammal rúgnám ki a házból, egyenesen a Holdra. A nyávogós hangján amikor megszólal, agyhalált kapok. "Gyertek, készítettem reggelit"
Jó, nem minden reggel, de sokszor készítettem a fiúknak reggelit, de ezt a szerepet már más tölti be. Komolyan nem kéne neki a bandájával lennie? Más dolga sincs, csak hogy itt legyen, és zavarja az életünket.
Zaynnel azóta se igazán beszélek, Harry egyszer-kétszer próbált rávenni, hogy beszéljük meg, de ennek a vége mindig egy hangos ajtó csapás lett. Így lassan feladta.
*Kora délután*
A nappaliba tévéztünk, mindenki lent volt. És ebbe Perrie is beletartozik.... Az említett személy és Zayn ott nyáladoztak előttünk. Most komolyan ne tapsoljak esetleg? Vagy egy fotót ne készítsek?
-Ró, ne nézd már olyan nagy undorral őket, elég feltünő!-súgta a fülembe Harry.
-Nem nézem sehogy se őket. Csak elbambultam.-Próbáltam elsimítani az előző tettemet, de tudtam, túl jól ismert, hogy elhiggye, ezt az átlátszó mesét.
-Gyere mutatok valamit!- húzott magával a szobánk felé. Nem tudtam mit szeretett volna. Beérve a szobába, kulcsra zárta az ajtót. Majd felém fordult, és ördögi vigyorral közelített, majd lágyan megcsókolt. Óvatosan ledöntött az ágyra, és a csókunk egyre hevesebbé vált, a végén szinte csókcsatát vívtunk.
-Várj, mindenki itt van.-toltam el magamtól.
-Ugyan már, még azt se vették észre, hogy feljöttünk.-tovább folytatta a csókok hintését a számra, majd áttért a nyakamra, és felsőm gombjait kezdte el kigombolni. Elpirultam. Túl könnyen tudtam zavarba jönni. Ha már rólam volt szó, pirultam.
-De Harry!- szakítottam ismét félbe
-Nem szeretnéd? Jaj tudtam. Bocsi, én nem szerettem volna erőltetni.
-De, csak, hát, még, tudod, ő
-Cshhhhhh-egyből tudta miről van szó- óvatos leszek, és szólj ha bármi van!
....Gyönyörű délutánt töltöttünk el. Harry mellkasára dőlve aludtunk el.
7 körül a telefonom csörgésére ébredtünk fel mindketten, válaszunk egy-egy morgás volt.
-Szia, mondd!-kérdeztem kómás hangon, miközbe Harry a fejét a párnába fúrta.
-Aludtál, jaj bocsi, nem akartalak felébreszteni. Azt szerettem volna csak kérdezni, hogy nincs-e kedved sétálni. Már hiányzol nagyon.-mondta Hanna a vonal túlsó végéről.
-Nekem is. És mehetünk, csak elkészülök!
-1 óra múlva előtted?-kérdezte
-Rendben, puszi!- nyomtam ki, meg sem várva a választ.
Lassan erőt vettem magamon, hogy kimászok az ágyból, de két kéz visszarántott, és átölelt.
-Hova mész. Maradj itt, kérlek!- nézett már szinte kiskutya szemekkel.
-Hannával sétálunk, de így nehezen. Öltöznöm kell. Engedj el!
-Nem! Itt maradsz!
-De! Harry megyek-Másztam ki a karjai közül.
Nagyon jó volt ez a délután. Imádlak!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Én is nagyon! De most tényleg megyek. Este jövök.-kacsintottam rá, és elmentem készülődni. Csak azon kaptam magam, hogy csöngettek.
-Basszus már 8 óra. Majd jövök. Sziasztok.-kiabáltam be a nappaliba és már mentem is.
-Sziaaaaaaa-ugrottam a barátnőm nyakába a kapunk előtt.
Annyira hiányzott már. Rég beszélgettünk ennyit és ilyen jót. Rengeteget sétáltunk. Átbeszéltünk mindent a költözéstől egészen Perrie-ig. A telefonom csörgött. Harry neve volt a kijelzőn.
-Szia, mi újság?
-Szia drága. Mi lenne ha ma Hannáéknál aludnál. Gondolom rég beszéltetek, biztos jó lenne. Elvinném a ruhád. Hol vagy most?
-Most megkérsz, hogy aludjak ott? Mi van a háttérbe Harry? Mi ez a nagy nevetés?
-Semmi, csak Niallre rájött az 5 perc.
-Harry! Az igazat!-emeltem fel a hangomat.
-Csak nem lenne túl jó ötlet ma hazajönnöd.
-Miért? Mondd már el! Ne idegesíts fel. Mi történt?
-Hát tudod, ő, ne húzd fel magad, de....
